Hétköznapi hőseink

A veszélyről, az áldozatvállalásról, a másokért kockázatot vállaló, egészségét, életét veszélyeztető emberekről - egyszóval: a „hétköznapi hőseinkről” - azonnal eszünkbe jut: a tűzoltó, a mentős, a katona, az orvos, a nővér. De vajon nem tartozik-e ide az is, aki ha kell szennyvizet tisztít, szennyezett aknákban szerel vagy laboratóriumban vizsgál rothadó iszapot azért, hogy ha kinyitjuk a csapot vagy kiengedjük a fürdővizet, a csapból iható víz folyjon, a fürdővíz, a használt víz tisztítóba kerüljön?

Hétköznapi hőseink

Mert a természet számára ez jelenti az életet. Egyértelmű a válasz: nem, nem gondoljuk, pedig nincs különbség áldozatvállalás és áldozatvállalás között. A csatornahálózaton, az aknákban, a szennyvíztisztító telepeken, a laboratóriumokban a munkavállalók közvetlenül kapcsolatba kerülnek a legkülönbözőbb fertőző baktériummal, vírussal. Vállalják, hogy fertőzést kaphatnak, hogy bármennyire is el akarják kerülni azt családjukhoz is hazavihetik. Nincs hétvége, nincs ünnep, nincs szabadidő amikor ne kellene műszakba járni, a hibát elhárítani. A szolgáltatás folyamatos – és a munka is.

A koronavírus-járvány két dolgot biztosan megmutatott. Az egyik, hogy minden amit megszoktunk az egyik pillanatról a másikra megváltozhat. A másik, hogy ott vannak vagy lehetnek a környékünkön láthatatlan kis lények, melyek veszélyeztethetik az egészségünket vagy akár az életünket is, de nem tudjuk biztosan hol vannak.

Nehéz ilyen körülmények között élni. Aggódás, izgalom, nyomasztó bizonytalanság. Pedig vannak akik nap mint nap kiteszik magukat a veszélynek és kapcsolatba kerülnek a kis élőlényekkel nem tudva melyekkel érintkeznek, melyekkel nem és azok vajon veszélyesek-e vagy nem. Kevésbé tudatosult a társadalmi közgondolkodásban, milyen veszélyt vállalnak azok, és milyen áldozatos munkával jár együtt nap mint nap a földi élet, és a természet egyensúlyának, a létezésünknek a fenntartása. Az alapellátás humánszolgáltatás, a feladatot ellátó kollégák sokszor ellenszolgáltatás nélkül, jelentős többlet munkavégzés árán tesznek eleget kötelezettségüknek. Ezt a nem kívánt helyzetet, munkafeltételeket a vírusjárvány még tovább rontotta. Egy újabb veszélyforrás mellett kell biztosítani az egészséghez és az élethez alapvető ivóvizet – megváltozott, sokkal embert próbálóbb körülmények között.

A három megyében is szolgáltató Zalavíz Zrt. munkavállalóinak példája jól szemlélteti mi az, az igazi áldozatvállalás a közszolgáltatásért. Az esetről a helyi televízió is tudósított egy riport műsorban „Hétköznapi hősök” címmel. A koronavírus-járvány rendhagyó munkarendet kívánt a szolgáltató dolgozóitól, megváltozott a csoportbeosztás, a műszakbeosztás. A szellemi munkát végzők szinte mindannyian, otthoni munkavégzésben dolgoztak. De néhányan még ennél is nagyobb terhet vállaltak. Két hónapon át izolált, elkülönített, elszigetelt körülmények között, családjukat is teljesen nélkülözve éltek és dolgoztak. Napi 24 órás ügyeletben végezték a hibaelhárítási feladatokat. Ők voltak a „biztos tartalék”, arra az esetre ha kollégáik már megfertőződtek volna.

Teljesen elzárva a vírusfertőződéstől, biztosítva a víziközmű szolgáltatás folyamatosságát akkor is, ha a tömeges járványhelyzet előáll. Kertész Zsolt, Molnár László, Szabó Miklós, Uram Péter és Stummer Jenő két hosszú hónapot töltött távol a családjától azért, hogy elzártan, mindenkitől távol álljanak készenlétben, bármikor „bevethetően”. Állták a sarat derekasan, ott dolgoztak a háttérben készülve a legrosszabbra, hogy nekünk, családjainknak akkor is legyen elérhető tiszta ivóvíz. Ahogy a hétköznapokban, úgy most sem igazán figyelt rá senki, hogy egy pohár vízért valakik akár az egészségüket is kockáztatják.

A vízügyi ágazat országos szakszervezeti szövetsége, a Vízügyi Közszolgáltatási Dolgozók Szakszervezete (VKDSZ) évek óta dolgozik azon, hogy tudatosuljon a társadalomban, az élet legalapvetőbb feltételének, a víznek biztosítása valamint az elhasznált, elszennyeződött víz ismételten felhasználhatóvá tétele kiemelt fontosságú, s az ezért dolgozók megbecsülése nagyobb megbecsülést érdemel. A pandémiás körülmények közötti helyzetben a legfontosabb volt a mindennapi kapcsolat, a szakértői támogatás, a munkáltatói intézkedések kontrollja, a megfelelő munkakörülmények, és a családok megélhetésének biztosítása.

A VKDSZ folyamatosan gyűjtötte, elemezte, értékelte a munkahelyi történéseket, egyedi esetekben eljárt, befolyással volt a tervezett intézkedésekre. A tisztségviselők ott voltak a mindennapokban, helyi szintű kezdeményezésekkel, vitákkal, konfliktusokkal, megállapodásokkal rendezték a munkavállalói létbiztonságot. A szándék az, hogy a víziközmű szolgáltatásban dolgozó munkavállalók fontossága jobban beépüljön a köztudatba. A Zalavizes kollégák, ennek az öt EMBERNEK az áldozatvállalása segíthet abban, hogy megváltozzék az általános szemlélet a vizes szakmáról, erről a nélkülözhetetlen, anyagiakkal nem mérhető humánszolgáltatásról.

A vírus ideje alatt, sajnos még hosszú ideig a tisztálkodás, a kézmosás, a fertőzés megelőzésének a lehetőségét jelenti. A csap kinyitásának, az ivóvíznek, a szennyvíz elvezetésnek a természetességét sok-sok ember munkája biztosítja – ahogyan élesben is megtapasztalhattuk. Köszönjük a „hétköznapi hőseinknek”, az ötnek és valamennyinek. A vírus járvány megelőző intézkedéseiben, az ország sikerében a víznek is nagy szerepe volt és lesz.

vkdsz.hu