A távmunka-generáció

A konferenciára regisztrálók Tina Weber és Oscar Vargas Llave szakértők előadását hallhatták, és kérdéseket tehettek fel az előadóknak.

Elhangzott, a pandémia alatt sokan vesztették el a munkájukat, ugyanakkor az egész munkaerőpiac is átalakult. A távmunka, a home-office térhódításának gazdasági és jogi következményei vannak, és erre európai és tagállami szinten reagálni kell. 

Oscar Vargas Llave elmondta, nincs meggyőződve arról, hogy egy egész generáció így nő fel, de felerősödött az otthoni munka térhódítása, és felgyorsult az a folyamat, amely során a munkavállalók nagy száma tele-munkássá változott Európában.

Hosszú évekig az európai munkaerő 15%-a dolgozott a munkahelyétől távol, 2020-ra ez az arány 25%-ra nőtt – tehát tavaly minden negyedik munkavállaló otthon dolgozott! Ugyanakkor az otthoni munkavégzés ágazatspecifikus; van olyan szektor, ahol ez nagyon erősen jelen van, de bizonyos ágazatokban az otthoni munka lehetetlen. Elhangzott, főleg és a fiatalabb munkavállalók és a nők azok, akik jellemzően otthoni munkára váltottak a járvány alatt.

Ugyanakkor figyelemre méltó, tette hozzá az előadó, hogy sok olyan munkafolyamatot is sikerült átszervezni otthoni munkára, amelyekről úgy gondolták, elengedhetetlen a személyes jelenlét. A számítógépes megoldások lehetővé tették azt a rugalmasságot, ami korábban nem állt rendelkezésre. A kérdés az, hogy a pandémia után a távmunka mennyire lesz uralkodó a különböző ágazatokban. 

Tina Weber szerint az Eurofound nemrég publikált kutatása rámutatott, hogy a munkavállalók nagy része továbbra is szeretne részben, vagy egészben otthonról dolgozni. - Átmeneti időszakban élünk:  lehetővé kell tenni, hogy nem csak a munkaidő rugalmas, hanem a munkavégzés helye is. Ebben a helyzetben különösen fontos, hogy a szociális dialógus ne szenvedjen kárt – hangsúlyozta, és hozzá tette: beszélni kell az otthoni munka munkafeltételeiről. Honnan fognak dolgozni ezek az emberek: a saját hálószobájukból, esetleg a fürdőszobájukból – kérdés, hogy ott pontosan milyen munkafeltételeket találunk!

A munka szervezése a munkaidő megszervezése és a munkavégzés feltételeinek megszervezése is. Tisztában kell azzal lennünk, hogy otthon nem olyanok a munkafeltételek, mint egy irodában. Tudjuk, hogy a munkaeszközök bármikor rendelkezésre állnak, így a munkaidőt tetszés szerint szét lehet aprózni. Kérdéses az is, hogy a főnöki utasítások milyen mértékben tengenek túl: tiszteletben lehet-e tartani a munkavállalók autonómiáját.

Ezek nyilvánvaló kérdések, de nagyon fontosak a munkaidő szervezése tekintetében.  Mindez különbözik egy standard munka irodai munkaszervezéstől, például korábban sokkal fontosabbak voltak a műszakbeosztások. A távmunkások sokszor számoltak be arról, hogy szétszabdalt a munkaidő. Illetve a fizikai munkakörnyezet területén sajnos több olyan esetről tudunk, amikor a munkáltató nem biztosította azokat az eszközöket, amelyekre a munkavállalóknak szüksége lenne. Mindez többféle kockázatot, például egészségügyi kockázatot hordoz magában.

Több országban a pandémia alatt a szociális partnerek bevonása nélkül, egyoldalú, és csak részletekre kiterjedő szabályozást fogadtak el az otthoni munkavégzésre vonatkozóan.  

A konferencián elhangzott, többen beszélnek úgynevezett „zoom fáradtságról”, amely jelenséget jobban meg kellene vizsgálni munkaszervezési és ergonómiai szempontból.

A monitor mellett végzett munka más veszélyeket is rejt magában. Például a munkavállalók fokozott megfigyelését.

Milyen távmunkás munkavállalókat érintő intézkedéseket vezettek be az EU-ban?

Az Európai Unióban több olyan jogszabály létezik, amely a kérdéshez kapcsolódik. Egyrészt létezik a Munkaidő szervezésről szóló direktíva. Továbbá létezik egy direktíva a foglalkozási megbetegedési kockázatokról. Létezik egy munkaidő és a magánélet egyensúlyát leíró direktíva is, amelyet még a tagállamoknak bele kell építeniük a saját jogrendjükbe. Illetve elfogadás előtt áll a kikapcsolás jogról szóló direktíva, amely jelen formájában még csak az EU Parlament javaslata.

Kérdés, hogy szükség lesz-e új keretmegállapodásra vagy direktívára a távmunkás dolgozók érdekében. Elhangzott, hogy az lenne jó, hogyha nem szigorú szabályokkal, hanem a tudatosság erősítésével lehetne felhívni mind a dolgozók, mind a munkáltatók a figyelmét azokra a problémákra, amelyek a távmunka végzés során felmerülnek; ugyanis ezek közül a legtöbbet meg tudnának együtt oldani.

Az mindenesetre látszik, hogy a menedzsereknek több képzés kell, hogyan kezeljék a távmunkát, és hogyan irányítsák az alkalmazottakat. Illetve mindkét félnek tovább kell képeznie a digitális ismereteit. A munkavállalóknak pedig tisztába kell lenniük a foglalkoztatás-biztonsági követelményeikkel, hogy saját maguk is be tudják tartani őket.

Az is látható, hogy a szociális izolációt is fontos vizsgálni, erre vonatkozott kérdés is az Eurofound legújabb felmérésében. A jövőben ezt a kérdést monitorozni kell, vagyis rendszeresen meg kell figyelni, milyen hatása van annak, ha valaki a munkavégzés során el van zárva a külvilágtól.

Végül elhangzott, hogy a jó megoldások csak akkor lehetnek sikeresek, ha megvan a bizalom a munkavállalók és munkáltatók között.

l-