Az oktatás a társadalmi egyenlőtlenségek ellen

2022. november 7-9. között Budapesten került sor az Európai Szakszervezeti Intézet Oktatási Napjaira. Az „EduDays”–en az európai szakszervezeti oktatási közösség találkozik, hogy megvitassa a szakterületet érintő kérdéseket. Idén az esemény vezető témája az egyenlőtlenség volt.

Az oktatás a társadalmi egyenlőtlenségek ellen

A résztvevők azért gyűltek össze, hogy megvitassák, a szakszervezeti oktatás az esélyegyenlőtlenség milyen aspektusaival foglalkozott eddig, és mit lehetne tenni a jövőben az esélyegyenlőségért. A téma megegyezett a legutóbbi Benchmarking Working Europe kiadványban fellelhető háromnapos ETUI-ETUC konferencia témájával. Ennek a konferenciának a fő tanulsága az volt, hogy a szakszervezeti közösségben az oktatás kulcsfontosságú eszköz az egyenlőtlenségek elleni küzdelemben és a fenntartható fejlődés előmozdításában.

A megnyitó után – amely során Szatmári Lajos a SZEF részéről üdvözölte a résztvevőket – Philippe Pochet az Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI) leköszönő igazgatója elmondta, a szakszervezeti oktatási közösségnek átalakító szerepet kell betöltenie, amelynek célja a pozitív társadalmi változások ösztönzése. Mindezzel hozzájárulhat az EU fenntartható fejlődési céljai eléréséhez: "2030-ra biztosítsuk, hogy minden tanuló elsajátítsa a fenntartható fejlődés előmozdításához szükséges ismereteket és készségeket, többek között a fenntartható fejlődésre és fenntartható életmódra nevelés, az emberi jogok, a nemek közötti egyenlőség, a béke és erőszakmentesség kultúrájának előmozdítása, a globális polgárság, valamint a kulturális sokszínűség és a kultúra fenntartható fejlődéshez való hozzájárulásának megbecsülése révén".

Vera dos Santos Costa, az ETUI oktatási osztályának vezetője úgy folytatta, hogy az európai szakszervezetek oktatási közössége azért találkozik, hogy megvitassa, hol lehet azonosítani a társadalmi egyenlőtlenségeket, és ezek hogyan hatnak egymásra; illetve, mit tesz a szakszervezeti oktatás az egyenlőség biztosításáért, és mit tehetne még a következőkben. Hozzátette, az ETUI Oktatási Osztálya képzési tevékenységeket kínál olyan különböző témákban, mint az egyenlőtlenség és a megkülönböztetés, a nemek közötti esélyegyenlőségi szempontok a szakszervezeti tevékenységben, a vezetés és a szakszervezeti vezetők, nők, fiatalok, és az egyenlőtlenségek központi témájához kapcsolódóan az európai üzemi tanácsok, valamint a mesterséges intelligencia témájában. Hozzátette, az egyenlőtlenségek sajnos továbbra is velünk élnek, ezért fontos, hogy továbbra is képzéseken  dolgozzák fel a szakszervezeti tagok ezt a fontos témát.

A második nap az Európai Szakszervezeti Intézet oktatója, Valerica Dumitrescu olyan feladatokat adott a résztvevőknek, amelyek során jobban megismerhették egymást, majd kiscsoportos munka következett. A csoportmunka segítette, hogy a résztvevők a saját szavaikkal fogalmazzák meg, mit értenek egyenlőtlenségen, és milyen típusú egyenlőtlenségek (fizetésben, az oktatáshoz, információkhoz történő hozzáférésben) jellemzik a szakszervezeteket és a munkavállalókat.

Ezután következett Nicola Countouris előadása, „Hogyan lehet azonosítani az egyenlőtlenséget és hogyan lehet közbeavatkozni?”-címmel. Nicola felvetette a kérdést: mi a probléma az egyenlőtlenséggel? Néhány közgazdász szerint ez a növekedés egyik motorja. Ugyanakkor meg kell vizsgálni, hogy milyen típusú egyenlőtlenségek vannak a társadalomban. Európában a munkavállalók szabad mozgása mindenkit megillet, de a tagállamokban már nem minden munkavállalói jog közös. Például Belgiumban más jogok illetik meg a fizikai és a szellemi munkásokat. Nagy a fizetések közötti különbség, így el lehet gondolkodni nem csak a minimálbér, de a maximálbér szabályozásáról is. Lengyelországban például az állami vállalatoknál létezik olyan szabály, amely fölső korlátot állít a csúcsvezetők fizetésének.

 Az egyenlőtlenség tényét ma mindenki elismeri – folytatta az előadó. Ugyanakkor azt kevésbé vizsgálják, hogy a különböző típusú egyenlőtlenségek hogyan hatnak egymásra, és hogyan alkotnak kumulatív hatást a mindennapi életben. Több kutató vizsgálta a horizontális kereszteződő egyenlőtlenségeket, mint a társadalmi gazdasági egyenlőtlenségek egy speciális területét. A szakértők mai álláspontja szerint minél nagyobb az intézményi demokrácia, minél jobban működik az érdekegyeztetés, annál kisebb jövedelemkülönbség keletkezik egy vállalaton belül.

Például, hogy mekkora az a bérkülönbség, amelyet tolerál egy társadalom, az vállalatonként különbözik. Általában a fizetések tekintetében 1:4 arányú különbség még elviselhető, ez nem befolyásolja a vállalat teljesítményét. De a különbségek nem csak a jövedelmek, hanem a nemek szerint is jelentősek. A járvány idején lehetett megfigyelni, hogy a nők otthoni munkáját mennyire gátolták háztartási-, és a gyermeknevelési feladataik.   

Ma egyre többen kerülnek hátrányos helyzetbe, és ez nem kis részben annak tulajdonítható, hogy nagyobb a tőkére és kevesebb a munkára eső jövedelem. Ezért ezek a kérdések, például a szegénység miatti diszkrimináció, az egyenlőtlenség faktorai (szociális státusz, vagyon, gazdagság, jövedelem) egyre fontosabbak lesznek. Az európai tagállamok közül eddig csupán 5 ország foglalkozott az egyenlőtlenségek csökkentésével nemzeti szinten. A diszkrimináció megszüntetéséhez több területre vonatkozó eszközt kell felsorakoztatni, ugyanakkor a jelen politikai helyzet, például a szélsőjobb felemelkedése Európában, nem kedvez ennek a küzdelemnek.

EDUDAYS.jpg [md-600]

Ezt követően különböző szakszervezeti vezetők vázolták azokat az oktatási programjaikat, amelyek az esélyegyenlőség előmozdítását célozták. Giovanni Batista Possamai a Venetoi CISL főtitkára, Begonia Marugan a Madridi egyetem tanára és egyben a spanyol CCOO női tagozatának vezetője, valamint Karin Debroey a belga ACV-CSC tisztségviselője osztotta meg a tapasztalatait a témában.

A spanyol Comission Obreras képviselője például elmondta, szakszervezetként nem csak követik az esélyegyenlőségről szóló jogszabályt, hanem a megalkotásában is részt vettek, ők mozdították elő azt a jogszabályi változást, ami jelenleg is érvényben van. A cégeknél például esélyegyenlőségi terveket ma már az 50 fős vállalatokra is kötelező kidolgozni. A belga szakszervezeti vezető pedig az úgynevezett „Digitális nagykövetek”-ről beszélt, akik a munkavállalóknak segítenek az on-line ügyek intézésében.

A harmadik nap az ETUI oktatási felelősei - Cyprian Szyszka, Franklin Kimbimbi, Valerica Dumitrescu, Anna Kostetska, Paula Mejia - számoltak be saját szakterületük terveiről, elmondták, hogy a képzéseken fontos a nemek megfelelő egyensúlya. Elmondták, sok tanfolyamot on-line kellett tartani, de van olyan tanfolyam, amely a világjárvány után is online fog folytatódni. (például az Európai Üzemi Tanács képzések, vagy a nyelvi képzések.) Ugyanakkor feladat, hogy a munkavállalókkal meg kell tanítani a különböző eszközök használatát. Elhangzott, a fiatal szakszervezeti vezetők képzése kulcsfontosságú a szervezet prioritásai között.

Vera dos Santos Costa zárszavában az előttünk álló következő 4 évről beszélt. Elmondta, az oktatási program működési keretet ad a 2024-2027-es évekre. Három célt jelölt ki az oktatók közössége előtt. Az első a tanfolyamokon való részvétel javítása, a második a technológia jó felhasználása, a harmadik cél a megfelelő online programok kialakítása. Továbbá jelezte, hogy az Európai Szakszervezeti Intézet továbbra is várja a visszajelzéseket, hogyan értékelik a tagszervezetei a programjait, és milyen új programokat szeretnének látni az ETUI következő négy évre tervezett tevékenységében.