A LIGA Szakszervezetek a nyugdíjmegtakarítások lakáscélú felhasználásáról
A Nemzetgazdasági Minisztérium társadalmi egyeztetésre bocsátotta azt a tervezetet, amely lehetővé tenné az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítás lakáscélú felhasználását. A LIGA Szakszervezetek a törvényjavaslat kapcsán megfogalmazta a véleményét, amelyet 2024. október 21-én, a törvénymódosítás tervezetéhez fűzött szövegszerű módosító javaslataival együtt, elküldött a nemzetgazdasági miniszternek.
A Nemzetgazdasági Minisztérium 2024. október 14-én társadalmi egyeztetésre bocsátotta az 1993. évi XCVI. törvény és az 1995. évi CXVII. törvény módosításának tervezetét, amelynek célja, hogy az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítás lakáscélú felhasználását lehetővé tegye.
A LIGA Szakszervezetek mindenekelőtt támogatja a kormány azon törekvéseit, amelyek a fiatal felnőttek lakhatási problémáinak kezelésére a különféle megtakarítási formák felhasználásának kiszélesítését, illetve esetlegesen újak kialakítását vagy meglévő lakascélú megtakarítási megoldások vonzóbbá tételét a már meglévő öngondoskodási formák további fejlődéséhez fűződő társadalmi érdek sérelme nélkül célozzák.
Egyetértünk azzal, hogy a hazai kiegészitő nyugdíj- és egészségcélú rendszerek általános fejlesztése keretében a lakascél a már meglévő pénztari rendszerben megjelenjen, azonban a jogszabály módosítással elérni kívánt célnak inkább megfelelőnek tartjuk a már meglévő lakástakarékpénztarak ismételt támogatását, azoknak a kormány új koncepciójába való beemelésével és kiemelt szerephez juttatásával.
Felhívjuk a figyelmet ugyanakkor arra, hogy a kiegészítő nyugdíjrendszerek és a hosszútávú öngondoskodási célú megtakarítási formák tekintetében kiemelten fontos a bizalom, a kiszámíthatóság és a stabilitás, ezert mindennemű rendszerszintű módosítás csak ezekre figyelemmel tehető meg. A fiatalabb munkavállalók számára is fontos a lakhatási problémáknak a kormány szándékainak megfelelő kezelése, azonban megítélésünk szerint az csak olyan formában támogatható, amely nem veszelyezteti a pénztári intezményrendszer hosszútávú fenntarthatóságát és alkalmas arra, hogy megszólítsa a fiatalabb munkavállalókat. A társadalmi egyeztetésre bocsátott javaslat ebben a formában folyamatos nagyaranyú vagyonkiáramlást és komoly bizalomvesztést okozhat a nyugdijpénztári szektorban, továbbá ismételten csak egyoldalúan a keresleti oldalon avatkozik be a lakáspiac működésébe, elsődlegesen csupan árfelhajtó hatasokat előidézve.
Fontos ráirányítani a figyelmet arra is, hogy mindazoknak, akik a nyugdijcélú megtakarításaikat nem szeretnék lakáscélra felhasználni, inkább a pénztári vagyonkezelés eredeti célját tartják szem előtt, azok számára jelentős kockázatot rejt magában a vagyonkiáramlás következtében előálló eszközérték csökkenés, vagyis a megtakarítások árfolyamának csökkenése. Ennek elkerülésére meg azok a pénztártagok is a megtakarítások likvidálását választhatják, akiknek egyebkent alapvetően nincsenek rövidtávú lakáscéljaik. Mindezek következtében a pénztárakból történő vagyonkiáramlás sokszorosa lehet az egyébként primer lakascélú felhasználási igényeknek, ami a pénztárak működését komolyan veszélyeztetheti.
Szeretnénk aláhúzni továbbá, hogy a javaslat egyértelműen megnehezíti a munkaadók és munkavallalói érdekképviseletek közötti párbeszédet, tekintettel arra, hogy a munkaltatók nyugdíjcélú befizetese (munkáltatói hozzajárulas) a munkavállalók jövedelmébe beépült, az a bértárgyalások egyik fontos eleme. Tekintettel arra, hogy a munkaadók számára egyéb, egyszerűbb és hatékonyabb lehetőségek is rendelkezésre állnak a lakáscélok támogatására, így az egyébként nyugdijcélú támogatásokat lakáscélra meg rövid távon sem szívesen fogják nyújtani. A hatásokat tekintve a munkaadók elveszíthetik a munkavállalóik bizalmát egy olyan juttatás megvonása miatt, amely a jövedelmük részévé vált, a munkavállalók pedig elveszíthetik a jövedelmük egy olyan részét, amelynek hosszútávú megtérülését es célzott felhasználhatóságát eddig a jogszabály biztosította.
*
A fenti indokok alapján a társadalmi egyeztetés keretében a LIGA Szakszervezetek a törvénymódosítások kapcsán az alábbiakat javasolja megfontolásra.
1. A nyugdíjcélú megtakarítások után járó adóvisszatérítés mértékének növelése százalékosan is (20-ról 25%-ra) és maximális korlátját tekintve is (150 eFt-ról 200 eFt-ra).
a) Tekintettel arra, hogy a törvénymódosítás erős ellenérdekeltséget indukál a nyugdíjcélú megtakarításokkal szemben, ezért a fenti javaslatok révén a hatások tompíthatóak, illetve a pénztárak helyzete stabilizálható, de a bizalom fenntartása és az öngondoskodás erősítése szempontjából is jelentős lenne.
2. A lakáscélú felhasználásra 50% felső korlát és maximum 2 alkalom meghatározása.
3. A javasolt változtatások helyett a már létező ún. tagi lekötés lehetőségének motiválása a rövidebb távú felhasználást lehetővé tevő hitelezés felpörgetéséhez
A tagi lekötés a tagi megtakarításnak banki hitel fedezeteként történő felajánlását teszi lehetővé. Lényegében a hitel felvevő fizetőképességét javítja, mivel helyette a Pénztár állt helyt a hitel vissza nem fizetése esetére a fedezetként lekötött összeg erejéig.
A fedezett hitelek kamata jellemzően alacsonyabb (összhangban a kormány által elérni tervezett 5% kamatú fogyasztási hitelezés felpörgetésének szándékával), a pénztári befektetések nem kerülnek likvidálásra , továbbá a multiplikátor hatás révén több pénz kerül a gazdaságba, azaz a megtakarítások is fennmaradnak és a hitelek növelik a fogyasztást, pörgetik a gazdaságot.
A javasolt cél olyan egyszerű intézkedésekkel érhető el, mint hogy:
- a pénztáraknak kötelezővé lehet tenni a tagi lekötés lehetőségének bevezetését,
- a bankok pedig az eleve általuk önként vállalt 5%-os kamatplafon mellett fedezetthitelt nyújthatnak, kisebb kockázattal, javuló banki hitelezési mutató mellett és szolvencia romlás nélkül,
- ad abszurdum legalább 1 ilyen hiteltermék fenntartását kötelezően is elő lehetne írni a hitelintézetek számára.
LIGA Szakszervezetek