Találkoztak a Visegrádi 4-ek szakszervezetei

 A rendezvény támogatója a Friedrich-Ebert-Stiftung (FES) budapesti irodája, vendégeink Csehországból a CMKOS, Szlovákiából a KOZSR, Lengyelországból pedig az NSZZ Solidarnosc, OPZZ és FZZ szakszervezeti konföderációk vezetői delegációja voltak Budapesten. 

A találkozó első napján dr. Mészáros Melinda köszöntötte a vendégeket, kihangsúlyozva a regionális együttműködés fontosságát, majd az első napirendi pont keretein belül a résztvevőknek szűk körben nyílt lehetőségünk átbeszélni aktuális kihívásaikat és sikereiket a szakszervezeti mozgalomban, valamint a munkaerőpiacon. Online kapcsolat révén a találkozó vendége volt Tea Jarc, az Európai Szakszervezeti Szövetség (továbbiakban ETUC) régiónkért felelős szövetségi titkára, akivel lehetőség nyílt áttekinteni az ETUC aktuális prioritásait az iparpolitika, a szakszervezeti megújítás, a versenyképesség alakulása, a lakhatás, az európai szociális dialógus, valamint az európai unió strukturális támogatásait érintő jövőbeli átalakításokat érintően.

A találkozó második napján kibővült körben, szakmai konferencia keretein belül folytatódott a V4 szakszervezeti vezetői találkozó, ahol két meghívott előadó is keretet adott a tanácskozás témáinak. Elsőként dr. Ernst Hillebrand, a FES budapesti irodájának vezetője az „Innovációs rendszerek és politikák az EU Közép-Kelet Európa-i régiójában” címmel arról adott áttekintést, hogy milyen lehetőségei vannak a régió országainak a jövő gazdasági kihívásaival szemben. Előadásában kiemelte az innováció a kulcsfontosságát. Úgy értékelte, hogy például a humán tőke rendelkezésre állása tekintetében, például a műszaki tudás terén - a Pisa felmérés szerint - jól áll a közép-kelet európai régió, de például a termékek előállításához, gyártáshoz képest az innováció mértéke alacsony a térségben. Emellett a külföldi menedzsmentben lévő vállalatok aránya a régióban jócskán felülreprezentált európai viszonylatban.

Áttekintette a kutatás-fejlesztésre elkülönített forrásokat (K+F), és azt állapította meg – egy két pozitív példát, például a Richter Gedeon vállalatot leszámítva, amely ebben a tekintetben élen jár – hogy a régióban általában alacsony a kutatás és fejlesztés aránya, és ahol ez magasabb, azok általában a külföldi tulajdonú vállalatok. Más feltörekvő országok példáit is használva elmondta, a kutatás-fejlesztésből mind az államnak, mind a munkáltatóknak ki kell venni a részüket, és ennek érdekében megfelelő stratégiát kell kialakítani. „Egy ország sem gazdagodott meg anélkül, hogy ne lettek volna a legújabb technológiát használó erős helyi vállalkozásai” – emelte ki előadásában Ernst Hillebrand. Az előadást követő vitában elhangzott, hogy a régió befektetéseinek haszna általában az anyacégekhez kerül, és nem gazdagítja az adott országot. Cseh részről elhangzott az a példa, hogy a német-cseh határ kelet-európai oldalán végzett munkáért csak egyharmad bért fizet a tulajdonos olyan munkahelyen, ahol a vállalat és a munkafolyamat is azonos.

Ezt követően Torsten Müller az Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI) kutatója a bérkérdésekről tartott előadást, különös tekintettel a tisztességes minimálbérekről szóló európai irányelv átvételére. Először azonosította az európai országcsoportokat a bérszínvonal alapján, milyen bérszintről indulnak a tárgyalások az adott tagállamok szintjén. A V4 régióról megállapítható, hogy míg az elmúlt évek folyamatai egy európai átlagon felüli nominálbér javulást mutatnak, a reálbérek terén ez a pozítív tendencia jelentősen mérséklődik. Az előadó a tisztességes minimálbérekről szóló irányelv célját és hatályát id ismertette, kiemelve, nem közvetlenül befolyásolja a tagállami béreket, hanem az ajánlásokat és eljárásokat tartalmaz. Az irányelv szerint a minimálbér meghatározása során figyelembe kell venni a vásárlóerőt, a bérek általános színvonalát és elosztását, a bérek növekedési ütemét, és az országos termelékenység hosszútávú növekedését.

Torsten Müller a kollektív lefedettség helyzetét is elemezte az európai unió tagállamaiban. Elmondta, néhány ország az átlagbérhez meghatározott referenciaértéket átültette a jogrendjébe. A legtöbb országban ez 50 százalék körüli értéket mutat a minimálbér átlagbérhez viszonyított aránya tekintetében, de néhány tagállam például Hollandia és Írország ennél magasabb, 60 százalékos értéket vállalt, Csehország pedig 45 százalékot határozott meg. Szlovéniában olyan a minimálbér meghatározása, amely a megélhetési küszöbhöz kötődik, ennek 120 százaléka kell, hogy legyen a minimálbér mértéke.

Külön kiemelte azokat a kezdeményezéseket, amelyek a szakszervezetek, munkáltatók, valamint az intézmények kapacitását erősíthetik a kollektív szerződések általi lefedettség növelése érdekében, amit az irányelv minimum 80%-ban határoz meg, s melytől a V4 régió kiépített ágazati struktúra hiányában jelentősen elmarad. Az irányelv kötelezettséget ír elő a tagállamok részére, hogy az ezen határérték alatt teljesítő tagállamoknak nemzeti akciótervet kell készíteni a szociális partnerek bevonásával.

Torsten Müller rávilágított, hogy Európában a csak szakszervezeti tagoknak járó kedvezmények köre széles körű. Van, ahol a szakszervezeti tagok 1-5 pihenőnapot kapnak, vagy plusz napokat képzésre, van ahol a szakszervezeti tagdíj teljes összege leírható az adóból, elősegítve a szervezettségi szint növelését és a potyautas szindróma kezelését. Ugyanakkor nagy viták folynak az európai országokban, hogy a külön juttatások mennyire diszkriminatívak.

A vitában elhangzott a kollektív szerződések megkötésének, s így a kollektív szerződéses lefedettség növelésének egyik nagy gátja, hogy hiányoznak a munkáltatói partnerek. A másik akadály a kollektív szerződések bővítéséhez, a reprezentativitási küszöb. Például Románia olyan intézkedést léptetett életbe, hogy 50 százalék helyett 35 százalék elég a munkáltatói reprezentativitáshoz.

A vitában az is felmerült, ha a szociális partnerek nem a kormányukon keresztül, hanem közvetlenül az Európai Uniótól kapnák a kapacitásnövelési támogatásokat, mely feloldaná a szakszervezetek kormányoktól való függőségi viszonyát. Továbbá felmerült, hogy milyen szankciók lehetnek, és egyáltalán, hogyan ellenőrzi Bizottság a kollektív szerződés lefedettségére vonatkozó vállalások teljesítését.

Az irányelv továbbá ajánlásokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a vállalkozások közbeszerzési eljárásai során a környezetvédelmi záradék mellett meg kellene követelni kollektív szerződési záradékot is, és a kiválasztásnál ezáltal hátrébb sorolni azokat a cégeket, akiknél nincs kollektív megállapodás. Ennek érdekében az Európai Szakszervezeti Szövetség a közbeszerzési irányelv módosítását indítványozta.

Felszólalásában dr. Mészáros Melinda hangsúlyozta, hogy Magyarország beletartozik abba a hat európai tagállamba, amely a tisztességes minimálbérekre irányuló irányelv átvételének feltételeit határidőre megteremtette. Elmondta, a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma a jogszabályban is elismert lehetőséget kapott a minimálbér és a garantált bérminimum meghatározásához. A minimálbér Magyarországon több, mint kettőszáz ezer főt érint, a garantált bérminimum pedig hozzávetőlegese hétszázezer főt. Így Magyarországon a kötelező két bérelem nagyjából egy millió munkavállalót érint, amely alacsonyabb szám, mint amit más térségbeli európai tagállam esetében megfigyelhetünk. Hozzátette, 2027 a minimálbér felzárkóztatásának céldátuma, ezért kötöttek a szociális partnerek és a kormány hároméves bérmegállapodást. Továbbá a szociális partnerek munkabizottságot hoznak létre, hogy megteremtsék az ágazati szerződések rendszerét. Végezetül a LIGA Szakszervezetek elnöke a nemrég elindult kapacitásnövelési pályázatokról is tájékoztatta a résztvevőket.

 A megbeszélést, amely vitavezetője Hangonyi Adrienn volt, dr. Mészáros Melinda zárta le, aki elmondta, sok munka vár még a szakszervezetekre, illetve megköszönte a szakszervezetek részvételét és kifejezte reményét, hogy a találkozónak hamarosan folytatása lesz.

k.l.-h.a.