Sokba kerül a női munkavállalóknak a késlekedés

A nők évente több milliárd eurót veszítenek a bértranszparencia-irányelv késedelmes átültetése miatt

A szakszervezetek új kutatása rávilágít arra, hogy a bértranszparenciáról szóló irányelv nemzeti jogba történő átültetésének késedelme milyen súlyos anyagi veszteséget okoz a női munkavállalóknak.

A 2023-ban elfogadott bértranszparenciairányelv végre felszámolja azt az átláthatatlanságot, amely eddig elfedte a nemek közötti bérdiszkriminációt, és lehetőséget teremt arra, hogy a szakszervezetek hatékonyabban léphessenek fel az egyenlő és tisztességes bérezés érdekében.

A tagállamok az átlagos két év helyett három évet kaptak arra, hogy az irányelvet átültessék nemzeti jogrendjükbe. Ennek ellenére eddig mindössze négy tagállam tett eleget ennek a kiemelkedő jelentőségű jogalkotási kötelezettségének.

Az Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI) elemzése szerint a késlekedés következtében a női munkavállalók továbbra is évente több milliárd euró jövedelemtől esnek el:

amennyiben fennmarad a jelenlegi 11%-os nemek közötti bérkülönbség, az átlagos női munkavállaló évente 3 800 euróval keres kevesebbet, mint egy férfi munkavállaló;
ez azt jelenti, hogy az Európai Unió 92,5 millió női munkavállalója együttesen évente több mint 358 milliárd euró jövedelemtől esik el;
Az átlagos női munkavállaló évente 672 euróval kevesebb jövedelemhez jut, mint amennyihez akkor jutna, ha a bértranszparencia eredményeként 10%-kal csökkenne a nemek közötti bérszakadék.
Ez azt jelenti, hogy a bértranszparencia-irányelv hatálya alá tartozó vállalatoknál dolgozó 43 millió nő együttesen évente 28 milliárd euró jövedelemtől esik el ahhoz képest, mintha a bértranszparencia következtében a nemek közötti bérszakadék 10%-kal mérséklődne.

Az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) szerint ezek az adatok egyértelműen bizonyítják, hogy a tagállamoknak haladéktalanul át kell ültetniük a bértranszparencia-irányelvet a nemzeti jogukba.

Az Európai Bizottságnak pedig kötelezettségszegési eljárást kell indítania azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek továbbra sem teljesítik ezt a kötelezettségüket.

Az ETUC főtitkára, Esther Lynch így fogalmazott:

„Amikor a munkáltatói szervezetek a megfelelési költségekről beszélnek, valójában annak a költségéről beszélnek, hogy többé nem fizethetnek alacsonyabb bért a nőknek.

A bértranszparenciát szolgáló intézkedések költsége a vállalkozások számára csekély, ugyanakkor elemzésünk azt mutatja, hogy a nemzeti kormányok tétlensége évente több milliárd eurónyi elveszett munkabért jelent a női munkavállalók számára.

Ez teljes mértékben elfogadhatatlan, különösen annak fényében, hogy a nők már évtizedek óta elszenvedői a bérdiszkriminációnak. Véget kell vetni annak a titkolózás kultúrájának, amely hosszú időn keresztül lehetővé tette, hogy a férfiak által dominált vállalatvezetés következmények nélkül fenntartsa a bérdiszkrimináció gyakorlatát.”

Az ETUC főtitkárhelyettese, Isabelle Schömann hangsúlyozta:

„Noha az egyenlő díjazás elvét az Európai Unió alapító szerződései már 1957 óta rögzítik, az átláthatóság hiánya és a rejtett előítéletek közel hetven éven át lehetővé tették, hogy a bérdiszkrimináció rejtve maradjon.

„Ez nem folytatódhat tovább. Ez több millió női munkavállalót érintő gazdasági kár, és egyben a jogállamiság nyílt semmibevétele. Minden olyan kormány, amely továbbra is elmulasztja teljesíteni jogi kötelezettségét az irányelv átültetésére és alkalmazására, számíthat arra, hogy bírósági eljárás indul ellene.”