Apró engedmények, de alapvetően semmi változás az adótervekben

Napirend előtt a munkavállalói oldal felszólalásában szóvá tette, hogy a hosszú évek óta húzódó - az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) jogállását tisztázó - törvény Alkotmánybíróság (AB) általi módosításáról nem esett szó az OÉT-en. Bár tartalmilag nincs mit tárgyalni a törvényen, hiszen az eredetileg konszenzusosan elfogadott törvény szövegébe szövegszerűen javított bele az AB, mégis, legalább megpróbálhatta volna a kormány ezt formális keretek között tudatni az érintettekkel.

A munkaadói oldal szóvivője elmondta, hogy egyetértenek a munkavállalói oldallal, hiszen a 20 éves együttműködés nagyon sok eredményt hozott, amit nem volna jó, ha egy törvényi helyzet ilyen formán megváltoztatna.

A Kormány nevében Herczog László röviden összegezte, hogy az OÉT jogállásáról szóló törvényt 2006-ban az Országgyűlés (OGY) elfogadta, a köztársasági elnök az AB-hez fordult, ami úgy döntött, hogy a törvényben az OÉT egyetértési jogát konzultációs jogra kell módosítani. Az AB döntése pedig mindenkire nézve kötelező. A parlament házszabálya szerint a kormánynak innentől kezdve semmilyen más lehetősége nincs, mint hogy végrehajtja az AB határozatát.
Ugyanakkor a kormány teljesen egyetért azzal, hogy az OÉT 20 éves hagyományait meg kell tartani, ezért továbbra is addig kíván tárgyalni majd az egyes kérdésekben, amíg megállapodás nem születik, azaz amely témákban eddig konszenzusos megállapodásra törekedett a kormány, azokban a témákban továbbra is konszenzusra fog törekedni.

Horváth Lajos, a LIGA Szakszervezetek ügyvezető alelnöke válaszul elmondta, hogy a miniszter és az államtitkár válasza is teljes mértékben elfogadhatatlan. Hiszen az OÉT törvény AB-nek való megküldése óta, a kormánynak több mint egy éve lett volna, hogy átgondolja a helyzetet. Több alternatíva is létezik ugyanis, hogy eleget tegyünk az AB kifogásainak. Hiszen a demokratikus felhatalmazottság megerősítésére épp a LIGA tett javaslatot többször is. Ezzel elkerülhető lett volna a mai helyzet, hogy kész tények elé legyen állítva az OÉT.
Csizmár Gábor pikírt megjegyzésére reagálva pedig elmondta, hogy igenis van lehetősége a kormánynak beavatkozni, hiszen a házszabály 103.§ szerint zárószavazás előtt bármikor visszavonhatja a javaslatot a kormány.

Csizmár Gábor válaszában arra hivatkozott, hogy informális csatornákon próbált egyeztetni, hiszen az OÉT-nek nincs ráhatása a törvény szövegére.

Az ülés levezetője ekkor úgy érezte, le kell zárnia a vitát a kormány oldal által elmondottakra való reagálás lehetősége nélkül. Borsik János azonban valahogy mégis szóhoz jutott, és elmondta, hogy szerinte el kell fogadni a helyzetet, hogy az OÉT egyetértési joga konzultációs jogra csökkent, és kifejezte abbéli hitét, hogy ez is bizonyára elegendő lesz.

Ezután az OÉT áttért a mai napra meghirdetett egyetlen napirendi pont tárgyalására, a 2010-es adótörvényekre.

Oszkó Péter pénzügyminiszter nyitányában elmondta, hogy a kormány, elfogadva a szociális partnerek javaslatát a 2010. évi adóváltozásoknál a cafetéria 400 ezer forintos összeghatárát megszünteti, miközben egyes elemeinek lesznek korlátai. A kormány befogadta azt a szakszervezeti javaslatot, hogy a személyi jövedelemadóból levonható leegyen a tagdíj, s a vagyonadó körébe nem kerülnek be a szakszervezeti üdülők. A lakásvásárlás áfá-jánál pedig az a javaslata, hogy a már megkötött szerződések után 20 százalékos áfa terhelje az ügyletet.
Végezetül kifejezte azon szándékát, hogy a mai ülésén le kívánja zárni a béren kívüli juttatásoknál alkalmazható kedvezményes körnek és a kedvezményes juttatás adómértékének meghatározását.

A munkavállalói oldal szóvivője elmondta, hogy az SZJA törvénnyel kapcsolatosan általában nem sikerült egy olyan jellegű rendszerszintű változást elérni, hogy az alacsonyjövedelműek helyzete javuljon. Félreértések elkerülés végett fontos megjegyezni, hogy a szakszervezetek nem feltétlenül ragaszkodnak a legalacsonyabb jövedelműek teljes adómentességéhez. Az adók és járulékok, valamint a minimálbérek komplex átalakítása esetén, amennyiben az nem járna a legrászorultabbak reálbérvesztésével, nem zárkóznának el a minimálbérek megadóztatásától.
A nem bér jellegű jövedelmek megadóztatását azért tartják a szakszervezetek elfogadhatatlannak, mert mindennapi szinten a munkavállaló nettó jövedelmét úgy számolja, hogy minden befolyó fillért összead. Ennek pedig részét képezi  - az egyébként nemzeti társasjátékként játszott - béren kívüli juttatások, vagy természetbeni juttatások forintosítható része, mint például az étkezési jegy vagy az üdülési csekk. Ezért a legelterjedtebb ilyen juttatások - kormány által - javasolt mértékű megadóztatását nem tudják elfogadni.

Az oldal szóvivőjének hozzászólását Horváth Lajos még azzal egészítette ki, hogy emlékeztetett: a korengedményes nyugdíj lehetőségét több helyen a vállalat biztosítja munkavállalói részére, nem terhelve ezzel a társadalmat. Fontos volna, hogy ezt a lehetőséget is megőrizze a kormány.

Rolek Ferenc a társasági adó és a rehabilitációs járulék tervezett mértékét tartotta a leginkább elfogadhatatlannak. A munkavállalói oldalhoz csatlakozva kifejtette, hogy érthetetlen és értelmetlen az ún. szuberbruttósítás, ami csak félreértésekhez és adminisztratív többletmunkához vezet. Ehelyett valóban inkább egy átfogó adóreformra volna szükség, amely kiszélesítené az adózók körét. Rolek Ferenc elmondta azt is, hogy habár csökkenne a vállalkozások költségszintje, mégis a munkabéke megőrzése érdekében a természetbeni juttatások megadóztatását a tervezett mértékben nagyon rossz ötletnek tartja. A tervezett adóterhek bevezetése mellett ugyanis a munkáltatók 99%-a megszüntetné ezeket a juttatásokat. Hogy legyen mégis bevétele az államnak ebből, célszerű volna egy maximum 10%-os adókulccsal terhelni a leggyakoribb természetbeni juttatási formákat, amely mellett valószínűleg szinte minden munkaadó megőrizné a jelenlegi juttatási csomagot.
A vagyonadóról szólva elmondta, hogy habár annak szükségességét értik, de a jelen koncepciót elutasítják.   

Oszkó Péter a feltett kérdésekre válaszul elmondta, hogy az egészség- és nyugdíjpénztárak öngondoskodásra ösztönző kiemelten fontos szerepét megértették, ebben tudnak kedvezményeket tenni. A hidegétkezési utalvány kapcsán azonban nem készek a kedvezményes adókategóriát megnyitni, de készek arra, hogy a melegétkeztetési utalványok havonta adható keretét megtoldják a hidegétkeztetési utalványokban adható összeg mértékével. A kedvezményes adó mértékét 25%-ban látja a kormány oldaláról elfogadhatónak.

Pataky Péter - a munkavállalói oldal szóvivője - beszéde alatt Borsik János, feltűnéstől nem mentesen, odasétál a kormány asztala mögé, és suttogásba kezd Csizmár Gáborral.

A munkavállalói oldal válaszában kifejtette, hogy a javasolt 25% még mindig túl magas, és várhatóan nem hozza majd a várt költségvetési bevételeket. Elhangzott az is, hogy nehéz úgy megegyezni, hogy az ágazati egyeztetések még folyamatban vannak. A most meghozott döntések igazán majd ősszel válnak konfliktusok forrásává, amikor a jövő évi bértárgyalások megkezdődnek. Valamint figyelembe kell venni, hogy a tervezett módosítások országszerte számtalan kollektív szerződés újratárgyalását teszik szükségessé.

A munkáltatói oldal nevében Rolek Ferenc elmondta, hogy a természetbeni juttatásokra egy 17%-os adókulcsot elfogadhatónak tartana, amelyhez egy elvi alapot is tudna mondani, mégpedig azt, hogy akkor a mindenkori alsó szja kulccsal adózna. Hozzátette: semmi köze ugyan a dologhoz, de nagyon jól hangzik…

Herczog László a munkaadók kérdésére válaszolva elmondta, hogy a szakképzési törvény kapcsán a kormány kész a kompromisszumokra, a szakmai egyeztetések most is folynak, a javaslatot természetesen az OÉT plenáris ülésén fogják ismertetni. A 25%-os kedvezményes adókulcs azonban a végleges ajánlata a kormánynak.

A felek azzal zárták le a napirendi pont tárgyalását, hogy készül egy számszerű összefoglaló az eddigi egyeztetésekről és eredményekről.