Magyar Orvosok Szakszervezete az európai vérkeringésben

2010. május 15-én az Munkavállaló Orvosok Európai Szövetsége (FEMS) Lyon-i nagygyűlésén megfigyelő tagként felvette tagjai sorába a Magyar Orvosok Szakszervezetét. A szervezet alkalmat talált arra is, hogy a szakma speciális problémáiról is szót ejtsen, például a „veszélyes orvosok” kérdéséről (az ügyelet 20. órájában már nem tanácsos operálni), a „burn out”-ról, vagyis a kiégésről, a stresszről és a szakmában biztosított munkafeltételekről. (Képünkön Claude Wetzel, a FEMS elnöke és Bélteczki János a MOSZ elnöke).

A FEMS nagygyűlésén, amely egyszerre hordozta a választmányi ülések és a szakmai fórumok hangulatát, a kéttucat tagszervezet képviselője egyhangúan szavazott bizalmat a magyar orvos-szakszervezetnek. A résztvevők emellett seregnyi égető kérdést tekintettek át, mint amilyen a végzettségek elismerésének máig nem kellően megoldott kérdése, az orvosi munkaerő-áramlás problémája, a határokon átívelő betegjogok kérdése, az európai egészségügyi ellátás privatizációjának kérdései, a Bizottság által kiadott Zöld Könyv az egészségügyi munkavállalókról, vagy a munkaidő direktíva kiegészítése.
 
Az egészségügyi ellátási területnek közel egy tucat szakmai érdekképviseleti szövetsége működik az európai szinten. Éppen ezért, a legnagyobb figyelem azt a nagyszabású tervet követte, amely szerint a FEMS tevékenysége nyomán létrejött az Európai Orvosi Szervezetek Szövetsége, amely egyelőre a szervezetek laza ernyőszervezeteként működik, ám a későbbiekben biztosíthatja, hogy az orvosok és egészségügyi dolgozók egyhangú véleményét képviselje. A FEMS ezért az együttműködés szorosabbá tételére és egy közös brüsszeli székház vásárlására költségvetéséből pénzalapot hozott létre.
 
Az alábbiakban Bélteczki János elnököt kérdeztük, mi a legnagyobb gondja a magyar orvosoknak.  
- A legnagyobb probléma az orvosi munkában, a rendszertelen nem konvencionális munkaidő, a nagy leterhelést okozó ügyeleti rendszer, a stressz szituációknak elkerülhetetlensége és a rekreációs idő biztosítatlansága. A jelenlegi EU munkaidő direktíva csökkenit a problémákat, de nem tudja kiküszöbölni, hiszen olyan speciális területről van szó amely folyamatos készenlétet igényel, ráadásul - nem csak Magyarországon -jelentős a szakemberhiány.
A fiatalok úgy érzik, aránytalanul nagy áldozatot kíván orvosként boldogulni. 25 évesek, amikor végeznek, de további 5-6 évig még nem dönthetnek önállóan. Az üzleti életben ezzel szemben huszonévesen már a karrierjük csúcsán is lehetnek a fiatalok.

- És a fizetés sem hasonlítható a menedzserekéhez…
- Az orvosok javadalmazása országonként változó, de még a volt szocialista országokban is lényegesen jobbak az anyagi lehetőségek. Azt a kérdést a EU jogrendje a tagországok hatáskörébe utalta, tehát ezen a területen nem lehet közösen fellépni, ugyanakkor például Horvátországban 2000 euró körül keres egy doktor, míg nálunk átlagosan 700 euró az átlagbér. Ez háromszoros különbség, nem beszélve a korábbi tagállamokkal szemben megfigyelhető nyolcszoros-tízszeres bérkülönbségről. Ennek ellenére náluk is komoly gondot jelent az utánpótlás.

- Mi a jelentősége annak, hogy MOSZ felvételt nyert az Európai szövetségbe?  
- Közösen tudunk fellépni. Bár a hangsúlyok mások, de Európa más tagállamaiban dolgozó kollégáink is ugyanazokkal a problémákkal küzdenek. A jelentősége az, hogy bizonyos megoldásokat nem nekünk kell kitalálni, csak adaptálnunk kell, bizonyos esetekben pedig közösen, team munkában tudunk dolgozni és a közös problémákat a döntéshozókkal közösen  megértetni. A FEMS felvetette, hogy létrehozza a szakma szövetségeinek közös adminisztrációját, Domus Medica néven közös irodát, amely révén lényegesen hatékonyabban, olcsóbban és eredményesebben tudná képviselni az orvosszakma érdekeit.

Kozák László