Támogatott partnerek

A szemináriumot Maxime Cerutti, az európai munkáltatók, a BusinessEurope képviselője nyitotta meg. Vázolta a szeminárium célját, miszerint a résztvevő 8 ország szociális partnerei megvitassák, mennyiben használják a szociális partnerek kapacitásépítésére az Európai Szociális Alap biztosította forrásokat. Ugyanis, mint mondta, az alapok egyik célja, hogy segítse a kapacitásépítést a következő költségvetési időszakban. Mindez a szociális partnerek közös érdeke - utalt az előadó az európai munkáltatók és munkavállalók korábban elfogadott, közös nyilatkozataira.

Elmondta, néhány országban politikai problémák vannak, néhány országban a kollektív szerződések hiányoznak, van, ahol a források szűkösek, vagy a projekteket végrehajtó stáb hiányzik, de mindenhol lehetővé kell tenni, hogy az alap segítse a szociális partnerek kapacitásépítését. Az Európai Szociális Alap felhasználását európai célok és keretjogszabályok határozzák meg, azonban, hogy az alap milyen tevékenységeket finanszíroz, az a tagállamokon múlik. Az alapokat akkor lehet hatékonyan felhasználni, ha a szociális partnereket bevonják a pályáztatási folyamatba. A szociális partnerek több országban nem tudnak ebben a folyamatban teljes értékűen részt venni; az okok között egyaránt megtalálható az információhiány vagy a szakismeretek hiánya. Ugyanakkor el kell azt is mondani, hogy több országban pozitívak a tapasztalatok. Hogyan lehet elősegíteni a szociális partnerek bevonását a következő években, illetve, hogy a 2020-szal kezdődő költségvetési ciklusban, illetve milyen előírásokért lobbizzanak a szociális partnerek - ez az elkövetkező időszak legnagyobb kérdése, hangsúlyozta az előadó.

Lilian Volonzinskis az európai munkaadók (UAPME) részéről elmondta, a fő ok, amiért a szociális partnereket támogatni kell, az az Európai szemeszter megvalósítása. A szemeszter a Bizottság és az adott ország közötti egyeztetési és beszámolási folyamat, amelyben kiemelt szerepe van a szociális partnereknek. Hogy egy adott kérdést értékelni tudják, vagy dönteni róla, esetleg reformlépéseket javasoljanak - mindez szakértelmet kíván. Volozinskis utalt a nemrég lezajlott göteborgi csúcstalálkozóra, és elmondta, a szociális partnerség eszköz, amely elősegíti a munkaerőpiac megfelelő működését, így például a foglalkoztatás bővítését. Ezért - tette hozzá az előadó - nem csak az európai szemeszter indokolja a szociális partnerek támogatását, hanem a partnerség elismerésének közös európai vállalása is. Véleménye szerint ebben a kontextusban kell szemlélni az Európai Szociális Alap Bizottságát. Biztosítani kell, hogy a partnerségi alapelv legyen figyelembe véve a tagállami szinten a következő európai költségvetési periódusban is.

Thibaut Weber, az ESZSZ főtitkára hozzátette, a Szociális jogok európai pillére dokumentum preambulumában az Európai Szociális Alap, mint a célok egy részének megvalósításához szükséges intézmény, név szerint említtetik. A szociális politikát döntően befolyásolják azok az európai célok, amelyeket a támogatási rendszer segít megvalósítani. Jelen tanácskozásra egy több részből álló szemináriumsorozat részeként kerül sor, ez alkalommal 8 országot hívtak össze az európai szociális partnerek.
Az Európai Szociális Alap több változáson ment keresztül az elmúlt években. Ma kevesebb a tematikus prioritás, mint korábban, a programok többet építenek a közszolgálati adminisztrációra, egyszerűsítésekre került sor a megvalósítás terén és a programok eredmény-centrikus értékelésére került a hangsúly. Bár még nem lehet igazi eredményekről beszámolni, a szociális partnerek bevonására nagyobb hangsúly került. Weber ennek fontos dokumentumát említette, az európai strukturális és beruházási alapok keretében megvalósított partnerségre vonatkozó európai magatartási kódexet. Ebből kiemelte a kódex 6. pontját, amely szerint „A partnereket be kell vonni a partnerségi megállapodások és a programok előkészítésébe és végrehajtásába”, illetve idézte a dokumentum 17. cikkelyét, amely hangsúlyozza, hogy az érintett partnerek intézményi kapacitásának erősítése fontos cél. A támogatás „egyebek mellett célzott műhelytalálkozók, képzések, koordinációs és hálózatépítési struktúrák vagy a programok elkészítésével, végrehajtásával, monitoringjával és értékelésével foglalkozó találkozókon való részvétel költségeihez való hozzájárulás formáját öltheti”.

Ezt követően az előadó egy táblázatot mutatott arról, hogy melyik ország hogyan áll a források lekötésének tekintetében (meghirdetett és eredményes pályázatok elfogadása, illetve szerződéskötések) Magyarország a források 59,3 százalékát lekötötte. (A legtöbb országban még 10-20 százalékos a lekötöttség, bár például Máltán közel nyolcvan százalékos. - N.B. a táblázat készítése óta a magyarországi forráslekötés is nyolcvan százalék körülire kúszott.)

Ezt követően Tina Weber bemutatta az a felmérést, amely keretében munkáltatókat, szakszervezeteket kérdeztek európai szinten: hogyan ítélik meg, a partnerség mennyiben lett megvalósítva tagállami szinten az Európai Szociális Alap szétosztása tekintetében. A megkérdezettek 57 százaléka azt válaszolta, hogy részben, 32 százalékuk úgy ítélte meg, hogy teljes mértékben, de 10 százalék szerint egyáltalán nem sikerült megvalósítani.

A programokról szóló egyezetéseken 55 százalékuk mindig részt vett, 32 százalék néhányszor vett részt, 13 százalékuk viszont sohasem.

Arra a kérdésre, hogy a szociális partnerek hozzájárultak-e a döntésekhez, a megkérdezettek 43 százaléka nyilatkozott pozitívan, 14 százalékuk viszont úgy, hogy sohasem.

A következő problémákat azonosították a megkérdezett szociális partnerek:

- az irányító hatóságok sokszor nem a releváns partnereket vonják be a döntéshozatalba.
- a szociális partnereket nem kezelik kiemeltebben, mint bármilyen más civil szervezeteket
- partnerség inkább kirakat, mint valóság
- a szociális partnerek kisebbségben vannak a monitoring bizottságban, így nem tudnak túl nagy hatást gyakorolni
- a monitoring bizottságok nem hoznak döntéseket, ez a kompetencia az Irányító Hatóságoké,
- a dokumentumok nincsenek időben elküldve, hogy értelmes legyen az ülés

A tanulmány készítői a következő javaslatokat adják:
- a döntések korai fázisába is be kell vonni a szociális partnereket
- speciális jogokat kell a szociális partnerek számára biztosítani (felmerült az egyetértési jog is)

A tanulmány készítői úgy látták, azokban az országokban, ahol a fentebb hivatkozott partnerségi megállapodás a nemzeti jog része lett, ott jelentős, pozitív változásokról számoltak be a szociális partnerek, ahol nem, ott nem változott lényegesen a helyzet. Úgy látták, a legtöbb országban a minisztériumoknak a felelőssége, hogy a szociális partnereket bevonják a döntésekbe. Fontos megállapítás volt, hogy a Strukturális és Befektetési Alapok mellet az ESIF alapok is hozzáférhetőek lehetnek a szociális partnerek számára (ezzel csak a megkérdezettek 75 százaléka volt tisztában).

Hozzászólásában Claude Denatergal, az Európai Szakszervezheti Szövetség részéről elmondta, 2014-2020 között sok változás történt, például beindult az Európai szemeszter folyamat, amely megerősítette a szociális partnerek szerepét. Ehhez kapcsolódni kell az Európai Szociális Alap 2020 utáni működését meghatározó dokumentumnak.

Ezt követően vita következett, amely során a résztvevők saját tapasztalataikat osztották meg egymással. A máltai kollégák elmondták, a kormány a legtöbb dologról már döntést hoz, mielőtt a szociális partnerekkel egyeztetne. A német képviselő szerint az Európai Szociális Alapnak fontos szerepe van a szociális partnerek kapacitásépítésében, de mindez csak közvetetten befolyásolja a szociális dialógust. Elhangzott az is, hogy a tagállami szinten nem látszanak a Bizottság egyszerűsítési törekvései, egyre nehezebb követelményeknek kell megfelelni, például a közbeszerzésre vonatkozó szabályok nem egyszerűsödtek. A nemzeti és az európai szabályozás nagyon különbözik. Elhangzott, a szociális partnerek a projekteket megvalósító alkalmazottak szűkében vannak, és az is, hogy fontos, hogy a partnerek hitelesek legyenek, és jó projekteket javasoljanak. A kapacitásépítésnek a szociális partnerek releváns véleményének kifejtését kell segítenie.

Ezt követően az olasz tapasztalatokat ismerték meg a résztvevők. Ornella Cilona a CGIL képviselője elmondta, a szociális partnerek elegendő információt kapnak a Monitoring Bizottság keretén belül, ám az Irányító hatóságok önállóan döntenek például arról, milyen módon lehet a szociális stratégiákat végrehajtani. A szociális partnereknek már a 2000 - 2006-ig tartó periódusban is rendelkezhettek egy elkülönített ESZA forrással, és úgy néz ki, hogy az iránytó hatósággal történt tárgyalások következményeként az új alapok kétszer annyi összeget osztanak szét, mint a korábbiak. Az alapok fő célja a déli, kevésbé fejlett olasz tartományok fejlesztése. A „Felfedező” project keretében az olasz szakszervezetek a szakszervezeti tagok képzésére tudtak koncentrálni. A projektnek tükörprogramja is volt, ugyanazt a lehetőséget a munkáltatók is megkapták.

A beszámolót kérdések és vita követte. Elhangzott, hogy az alap támogatásával a görög szociális partnerek felállítottak egy gazdasági és szociális kutató intézetet. Van olyan ország, ahol a kormány konkrét összegben állapodik meg a szociális partnerekkel. Érdekesség, hogy Lengyelországban és Olaszországban a Technikai Segítségnyújtás nevű, lényegében egyéb költségekre elkülönített összegéből, részben pályázat nélkül részesednek a szociális partnerek. Elhangzott az is, hogy a túlzott adminisztráció sok esetben korlátot emel a pályázás és annak megvalósítása elé.

Másnap a bolgár helyzetről hallottunk országbeszámolót. A szociális partnerek közös projektet hajtottak végre, amelynek célja a szakképzés segítése volt. A partnerek felállítottak egy képzési központot, ahol a szakképzés és kifejezetten munkanélkülieket képeztek át. Ennek keretében 11 szakmát oktattak, 8 ezer ember kapott itt átképzést. Ez a példa azért érdekes, mert a szociális partnerek együtt tudtak dolgozni, és pozitív eredményeket hozott a program. A program fontos eleme volt a közösen elkészített kompetencia-értékelő honlap. Meg kell érteni az ország szükségleteit, ez a kulcs a továbblépéshez, mondta Jordan Yordanov, a Podkrepa részéről.

Ezt követően Panelbeszélgetésre került sor. Marie-Anne Paraskevas a Bizottság részéről elmondta, a Bizottság a jövőbeli törvényi szabályozáson dolgozik. A partnerségi elvek betartása már most kötelező minden tagállam számára, de ezeket részletesen is számon kérnék. Például azt az előírást, hogy a Monitoring Bizottságoknak a releváns partnereket kell bevonni a tervezésbe, a szociális partnereket és a megfelelő civil partnereket (Csatolt file-ként itt olvasható a 240/22014-es rendelet szövege). A jövőben változás lehet, hogy a Bizottság képviselőjének nem lesz szavazati joga, ugyanis a programok elfogadásában és végrehajtásában a Bizottságnak nincs felelőssége, a felelősség a tagállamoké. Az ESZA forrásokat biztosítani kell a szociális partnerek kapacitásépítésére. Annak ellenére, hogy erre nem törvénnyel kötelezik a tagállamokat, részletes, explicit elvárásokat állított fel a bizottság. Be kell vonni a munkába az úgynevezett stakeholdereket, vagyis a felelősséget viselő kulcsszereplőket. Ez a legtöbb országban megvalósul - az Európai Szociális Alap tekintetében. Ugyanakkor más alapok, például Regionális Fejlesztési Alapok és egyéb alapok tekintetében nem, vagy csak nagyon ritkán.

Az előadó hozzátette, az ESZA finanszírozása mindig is kompetitív alapon kell, hogy történjen, (vagyis nem lehet pályáztatáson kívül odaadni a pénzt), a kapacitásépítési tevékenységnek pedig erősíteni kell a szociális dialógust, és a szociális partnereket. A programok hozzáférését kell javítani. A korábbi kiemelt célok a tematikus célok közé lesznek integrálva. A pályázók segítésének érdekében a Bizottság létrehozta a Strukturális reformok támogató szolgálatát.

Claude Denatergal, az Európai Szakszervezeti Szövetség képviselője üdvözölte a Bizottság reformterveit, és elmondta, a szociális partnerek már eljuttatták közös javaslatukat a Bizottság részére. „Sokat várunk az új szabályozástól, ezért többet szeretnénk tudni a Bizottság terveiről.”- mondta, és hozzátette: „Eddig nem volt nagy rálátásunk tervekre, de szeretnénk a véleményünket kifejezni.

Lilian Volozinski UAPME részéről elmondta, az európai munkáltatók és személy szerint ő is már többször javasolt egyszerűsítéseket, sőt, az ezzel foglalkozó munkacsoportnak is tagjai volt. Fontos az adminisztratív akadályokat felemelni, főleg a kisvállalkozásoknak, akiknek korlátozottak a kapacitásaik. A partnerség Európa „legszerencsésebb régióiban” valósul meg, de például Lengyelországban, ahol mindenféle szervezet, így például az egyház is részt vesz a partnerségi egyeztetéseken, a szociális partnerek szerepe csökkent.

A találkozó végén elhangzott, a résztvevők hasznosnak tartották a tanácskozást, és mivel két nap alatt nehéz ezt a témát kimeríteni, tovább folynak a kérdésekben a viták. Előre láthatóan 2018. március 9-én folytatódik a kapacitásépítéssel és az Európai Szociális Alap jövendő tevékenységével kapcsolatos megbeszélés.

Kozák László