Európai szakképzésfejlesztési törekvések 

A tanulószerződéses képzésekről

Az Európai Szakképzésfejlesztési Intézet (Cedefop) Igazgatótanácsi ülése előtt került megrendezésre az Ötödik politikai tanulási fórum (PLF) a tanulószerződéses gyakorlati képzésekről című konferencia. A rendezvény átfogó célja volt, hogy a résztvevők számára lehetőséget kínáljon az egymástól való tanulásra, a különböző országok tapasztalatainak megosztására . A rendezvény ezen belül a szociális párbeszéd fontosságára és szerepére összpontosított a tanulószerződéses gyakorlati megvalósítása során. A konferencia fő kérdései voltak, hogy a szociális párbeszéd hogyan segítheti elő a tanulószerződéses gyakorlati képzési programok jobb, a munkaerő-piaci igényekkel összhangban lévő alakítását, hogyan járulhat hozzá a gyakornokok vonzásához, és ezáltal a képzett jövőbeli munkaerő biztosításához.

Mario Patuzzi levezető elnök elmondta, a tanuló-, vagy tanulmányi szerződéseknek sokszor rossz a megítélése, mert a munkáltatók gyakran azonosítják a tanulókat olcsó munkaerővel, akik helyettesítik a dolgozókat. A tapasztalatok szerint ez ott fordul elő, ahol nem működik a szociális dialógus. Ezen is változtatni kell azáltal, hogy egy-egy ország példáját véve közös szakmapolitikai célokat tűzünk ki a szakképzés keretrendszerének meghatározása során.

A konferencián elsőként az ír szakképzési rendszer került terítékre. Elhangzott, a szakképzésben résztvevők normál munkaszerződésben dolgoznak, és az állam fedezi a munkából kivett átképzési programok költségét. Mindez a 2013-ban történt törvénymódosításnak köszönhető, ekkor átalakították át a korábbi szakképzési előírásokat. Megerősítették az állam ellenőrző szerepét, illetve egy háromoldalú testület ellenőrzi a képzések színvonalát. Kibővítették a szakképzés területeit, például a korábban nem oktatott biztosítás, biopharma, mérnökség, és továbbképzett betanított munkák kerültek be az új oktatási kereteke közé. A vállalkozások az oktatási szolgáltatóval szoros együttműködésben hajtják végre a programokat, de fontos szerepük van a nemzeti szakképzési irodáknak, konzorciumoknak is. A programok száma tíz év alatt 27-ről 75-re nőtt, és a korábbi 3300-ról 9000 re nőtt a képzésben részt vevő munkavállalók száma. Ezen belül 8 százalékkal nőtt a nők részvétele, 7 ezerről 27 ezerre a szakképzettek száma.

Ezt követően a holland szakképzési rendszer bemutatása történt. Itt a szakképzettség megszerzésének kétféle útja van. Az első az iskolai, a második a munkahelyi szakképzés, de mind a kettőnek azonos jogokat biztosító diploma a végeredménye. A munkahelyi gyakorlat fontos része a képzéseknek, sőt, a legtöbb képzettséghez elengedhetetlen. A gyakornoki rendszert nagyon erős koordináció jellemzi. Olyan tanácsok irányítják a folyamatot, amelyekben 50 százalékban szociális partnerek, 50 százalékban a szakképző intézmények képviselői ülnek, ezen kívül 9 ágazati kétoldalú kamara működik. Ezek a kamarák javasolnak szakképzési politikákat, aktualizálják a szakképzési keretrendszert, és kutatásokat végeznek. Természetesen itt is csak központilag akkreditált szakképző szervezetek nyújthatnak képzést.

Végül a máltai szakképzési rendszerről hallhattak részletes ismertetést az ülés résztvevői. Elsősorban a munkáltatók kötelezettségeiről volt szó a szakképzési folyamatban, ezért a máltai hatóság nyomon követi és ellenőrzi a képzések megvalósulását. Továbbá fontos kérdésként merült fel, hogy a különböző szervezetek hogyan vesznek részt a szakképzési folyamatban. Fontos szereplő a Máltai Kisvállalkozások kamarája, a Máltai Üzleti és Ipari Kamara, a Máltai Munkáltatói Szövetség, továbbá a szakképző központok, a kormányzati ügynökségek és a munkavállalók érdekvédelmi szervezetei. Az előadó három fő nehézséget azonosított ebben a folyamatban, a finanszírozást, az igények szakmai egyeztetését és az adminisztratív korlátok lebontását.

A délutáni viták során kis csoportos beszélgetésekben értekeztek arról a résztvevők, hogy az érdekek különbözőségét hogyan lehet feloldani, a megvalósítás kérdéseiről hogyan, milyen testületek dönthetnek, és hogyan lehet a forrásokat jól beosztani. További kihívást a piaci dinamika és a technológiai változások jelentenek, és, mint kiderült, nagyon fontos mind a piaci szereplők, mind a képzés haszonélvezőinek elkötelezettségét is számításba venni.

Munkavállalói megbeszélés

A plenáris ülés előtti munkavállalói megbeszélésen Román Ágnes, az Európai Szakszervezeti Szövetség tanácsadója elmondta, az Európai Szakszervezeti Szövetség programjában világosan megfogalmazta célkitűzéseit a képzések, szakképzések fejlesztésének irányairól, valamint az Európai Szociális Pillérek is világos iránymutatást ad a Cedefop programjához.

Az európai szakszervezetek számára fontos a munkavállalók szakmai minősítésekhez való joga, továbbá a képzés során a jog az egyénre szabott szakmai vezetéshez. Ezen túl világosan meg kell szabni, hogy milyen elvek mentén kaphatnak a vállalkozások – az általuk elvégzett képzések ellenértékeként – európai pénzeket. Továbbá, hogy kiknek kell részt venni a képzéseken, hogyan lehet biztosítani, hogy például a nők vagy az képzettség nélküli munkavállalói is megfelelő arányban hozzájussanak a képzésekhez.

A megbeszélésen olyan problémák is szóba kerültek, hogy a munkáltatók megpróbálják a képzettséget igénylő munkaköröket képzetlen munkavállalókkal betölteni, illetve, hogy a tagállamok számára határozottabb európai ajánlásokat kellene megfogalmazni, amely ajánlások részletesebben térnének ki a megvalósítás módjára. A tanulási számlákról is vita folyt (nem világos, a munkavállalóknak például 30 óra ingyenes képzést kell-e felajánlani, vagy 5000 eurót, amelyet képzésre költhetnek), továbbá az úgynevezett mikrotanúsítványok hatóköréről és lehetőségeiről is.

Végül az irányító hatóság munkavállalói küldöttei megválasztották azokat a képviselőket, akik személyét a plenáris ülés számára elfogadásra javasolták.

Igazgatótanácsi ülés

A plenáris ülésen Jürgen Siebel az Európai Szakképzésfejlesztési Központ igazgatója bemutatta a szervezet Éves jelentését a 2023. évről, illetve a 2024-re vonatkozó Munkaprogramot. Az éves jelentés az Emberi készségek, versenyképesség, fenntarthatóság jelentés kiemelte, a társadalom életére nagy hatással van a zöld és digitális átállás, ezért fontos, hogy az Európai Unió új, versenyképes és fenntartható ökoszisztémát alakítson ki. Ahhoz, hogy a változásokkal együtt haladjon a társadalom, szükség van a munkavállalók készségeinek fejlesztésére, ezért is nyilvánították 2023-at a Készségek Európai Évének. A Cedefop egyik feladata ezért, hogy elemezze a piacok gyorsan változó készségigényeit és arra törekedjen, hogy az oktatás és a képzés alkalmazkodjon ezen igényekhez. A szakemberhiány és a strukturális munkaerőhiány kezeléséhez az emberekbe kell beruházni, és ehhez a szakképzés biztosítja a kereteket, mint amilyen a fiatalok képzése vagy a felnőtt munkaerő át- és továbbképzése. A Cedefop is felgyorsította saját fejlesztését, digitális infrastruktúrájába és kommunikációs kapacitásába fektetett be, és megkezdte a dekarbonizációs stratégiájának végrehajtását. A szervezet egyik fontos célja, hogy 2030-ra klímasemlegessé váljon.

Az igazgató beszélt az intézmény megújításáról, az épület felújításáról és egyéb fejlesztésekről is. Az ülésen a munkavállalói képviselők pontosításokat kértek a tervekről, továbbá arról, milyen kutatásokat tervez készíteni a központ, és ezek milyen munkaerőpiaci kívánalmaknak szeretnének megfelelni. A munkavállalói képviselők leszögezték azt, is hogy az intézmény fejlesztésébe, átalakításába, a szakmai tervekbe a thesszaloniki intézményben dolgozó alkalmazottak képviselőit is be kell vonni.

A 2024-re vonatkozó Munkaprogram végrehajtása több változást igényelt a költségvetésben, ezek a változások a költségvetés 20 százalékát érintették. Bizonyos korábban tervezett programok más években kerülnek megrendezésre, újabb igények merültek fel, például 2024-re a szociális médiára külön stratégiát dolgoztak ki, és ehhez igazították a költségvetés vonatkozó tételeit.

A Stratégia a Portfólió újragondolása napirendi pont során Jürgen Siebel arról is beszélt, hogy a jövőben nagyobb hangsúlyt kell adni a teherviselők (stakeholder) által indított kezdeményezéseknek, továbbá a képzéseket meg kell, hogy határozza a relevancia, az értékek jelenléte és az innováció – amellett, hogy a költségvetés is szükségszerűen meghatározó. Az általa előterjesztett változások nem érintik a Cedefop küldetését, de a megvalósítás hogyanját igen. Fontos, hogy olyan kezdeményezéseket támogasson a központ, amelyek az érdekeltek felől indulnak. Az Intézet igazgatója hangsúlyozta, határozott céljuk, hogy a régi és az új tevékenységek között megpróbálják megtalálni az egyensúlyt.

Ezt követően a jelenlévő áttekintették az Egységes Programdokumentum 2025-2027 című anyagban foglaltakat. A dokumentumot másfél éves egyeztetési folyamat végén fogadják el, jelenleg a harmadik változat került az Igazgatótanács elé, mivel júniusban a Bizottság véleménye alapján új politikai kezdeményezések kerültek bele, illetve az azóta hozzáférhetővé vált adatokat frissítették benne. A tét nagy, hiszen az európai Szociális Pillér akcióterv 2030-ra azt a célt tűzte ki, hogy az Európai Unióban a felnőttek 60 százaléka évente vegyen részt képzésen, és ez az arány Európában még 50 százalék alatt van.

A vitában elhangzott, hogy a Cedefop igazgatótanácsának munkamegállapodásait érdemes lenne felülvizsgálni a hatékonyság és eredményesség növelése szempontjából. Fontolóra kellene venni a napirendi pontok egyértelműbben szakmai irányultságát az adminisztratív kérdések hangsúlyozása helyett. Továbbá a Cedefop együttműködhetne más európai uniós ügynökségekkel a közös szakmai politikák megvalósítása terén, és bevezethetne egy olyan szakmapolitikai szempontrendszert, amelyekről az ügynökségek éves jelentéseikben számolnának be. A szervezet azt is fontolóra vehetné, hogy több lehetőséget biztosítson a vezetőségen kívüli érdekelt felek számára. Fontos, hogy az igazgatóság tájékoztatást adjon tevékenységeiről (például a szakképzési szolgáltatókkal való kapcsolatokról), és megvizsgálja, hogyan lehetne javítani a szolgáltatásait, annak megvizsgálásával, mennyire felelnek meg a szolgáltatások az érdekelt felek igényeinek.

Az Igazgatótanács kötelező napirendi pontja volt, hogy a képviselők megválasztották az elnökséget, a levezető elnököt illetve a végrehajtó testületet, amely az Igazgatótanács éves ülésével szemben negyedévente találkozik és konzultál az Igazgatósággal.

Az igazgatósági ülés ezek mellett több adminisztratív kérdéssel is foglalkozott, például annak megbeszélésével, hogyan töltik be a szervezet az álláshirdetéssel megjelenített munkaköröket, hogyan erősíti meg a szervezet a belső ellenőrzését. A jelenlévők megvitatták a fellebbezési és panaszbizottság beszámolóját, az emberi erőforrások kezeléséről szóló beszámolót, amelyben az alkalmazottak kiválasztásának folyamatáról, a létszámterv alakulásáról nyílt áttekintés, valamint a kifizetések megfelelőségéről szóló dokumentumot és egyéb adminisztratív anyagokat.

k.l.