Kollektív jogok és érvényesülésük közszolgálatban - Tanulmány

Berki Erzsébet - Fodor T. Gábor - Nacsa Beáta - Neumann László:

Kollektív jogok és érvényesülésük közszolgálatban
Összehasonlító elemzés a köztisztviselői, a szolgálati és a
hivatásos katonai jogviszonyra vonatkozóan

Zárótanulmány

Jelen tanulmány annak a kutatásnak az eredményeit foglalja össze, amelyet 2007-ben a Nemzeti ILO Tanács megbízásából végzetünk és amelynek célja annak feltárása volt, hogy a köztisztviselői, szolgálati és hivatásos katonai jogviszony hazai szabályozása mennyiben felel meg a nemzetközi egyezményeknek, ajánlásoknak, standardoknak, e szabályok alkalmazása milyen problémákat vet fel a gyakorlatban, az érintettek (a közszolgálati munkáltatók és szakszervezetek) milyen változásokat tartanak szükségesnek. Végső soron a kutatás célja annak feltárása, előbbre lehet-e/kell-e lépni a mai Magyarországon a létező korlátozások oldásában, tekintettel a munka- és alkalmazási feltételek közeledésére, illetve hogyan lehetne jobban elősegíteni a kollektív jogok érvényesülését.

A kutatás a következő főbb kérdésekre igyekezett választ adni:
• A három jogviszony hazai szabályai megfelelnek-e a nemzetközi standardoknak (különösen: ILO egyezmények és ajánlások, Szociális Karta);
• A jogi szabályozás biztosította eszközök elegendőek-e a szociális partnerek közötti kiegyensúlyozott együttműködéshez, illetve megfelelően segítik-e a szakszervezetek tevékenységét, az alkalmazottak érdekvédelmét;
• Milyen eszközöket és intézményeket alkalmaznak a különböző munkaügyi kapcsolat-modelleket megvalósító országok, Európa különböző régiói, illetve az Egyesült Államok; 
• Mely területeken kell/lehet új intézményeket beépíteni a jogrendszerbe;
• Milyen jogrendszeren kívüli megoldások, eljárások népszerűsítésére van szükség.

A kutatás részben dokumentum-elemzésre épült, ennek keretében megvizsgáltuk a kollektív jogok szabályozását a három jogviszonyban, összehasonlítottuk a versenyszférában megvalósuló szabályozással. A szektor kollektív jogokra vonatkozó szabályait az ILO egyezmények és ajánlások és a Szociális Karta szempontjából is elemeztük, feltártuk azokat az ellentmondásokat, amelyeket a hazai jog hordoz. A nemzetközi összehasonlítás érdekében                négy országtanulmányt is készítettünk. A kiválasztott országokban alkalmazott szabályozással való összehasonlítás célja elsősorban a megoldások keresése, a lehetséges szabályozás sokszínűségének bemutatása volt.
A hazai gyakorlat feltárása, a jog működésének bemutatása érdekében két esettanulmány is készült, az egyik egy viszonylag fiatal szakszervezet működését, vitáit, a másik egy vegyes jogviszonyban foglalkoztató munkáltató átalakulási folyamatát mutatja be. Mindkét eset elsősorban a jogalkalmazás nehézségeire mutat rá. A szociális partnerek véleményének feltárása érdekében öt szervezetnél 22 interjút készítettünk. Ezek feldolgozása adja a hazai gyakorlatról itt leírtak másik fő forrását.

A zárótanulmány első fejezete a hazai kollektív jogokat mutatja be a közszférában. Ennek keretében leírjuk a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.), a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.), illetve a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (Hjt.) hatálya alá tartozók kollektív jogaira vonatkozó szabályozást. Ebben a fejezetben összehasonlítjuk e szabályokat, egyrészt, a Munka Törvénykönyve rendelkezéseivel, másrészt a két szolgálati törvény rendelkezéseit a Ktv. rendelkezéseivel. Itt kiemelten kezeljük az érdekegyeztetés fórumait, illetve a sztrájkjogot és az annak gyakorlására vonatkozó szabályokat.
 
A következő fejezetben végezzük el a releváns ILO egyezmények, majd a Szociális Karta rendelkezéseivel való összehasonlító elemzést. A dolgozat következő fejezetében mutatjuk be a kiválasztott országok megoldásait, majd a szektor szakszervezeteinek és munkáltatóinak álláspontját az itt elemzett kérdésekben.
A dolgozat záró fejezetében összefoglaljuk észrevételeinket és javaslatainkat a hazai jogi szabályozás továbbfejlesztésére vonatkozóan. Ezek a javaslatok, egyrészt, tartalmazzák azokat a lehetséges megoldásokat, amelyek a nemzetközi egyezményekkel való inkompatibilitás megszüntetésére irányulnak, másrészt, a szerzők saját javaslatait, amelyek nem feltétlenül esnek egybe az érintettek javaslataival. Ez utóbbiak megfogalmazására két körülmény miatt került sor: a nemzetközi példák feltárása során a látókörünkbe került néhány olyan megoldás, amelynek alkalmazása a hazai jogban eddig nem merült fel, valamint a kutatás során láthatóvá vált, hogy az érintettek igényei erősen differenciáltak és a jogilag konzekvens, a hazai jogi környezetbe illeszthető megoldásokkal nem feltétlenül azonosak.

A teljes tanulmány letölthető: