Egyenlőség-jelek

A közbeszédben manapság egyre hangsúlyosabb téma a cigányokat érő diszkriminációs esetek tárgyalása. A romák az élet mely terültén találkoznak hátrányos megkülönböztetéssel?

Az esélyegyenlőségi törvény meghatározza azokat a speciális tulajdonsággal rendelkező csoportokat, melyekre vonatkozik a diszkrimináció tilalma, így az etnikai származás miatti hátrányos megkülönböztetés tiltása is megfogalmazódik benne, ez pedig lefedi a romák társadalmi csoportját. A tulajdonságok meghatározása mellett a jogszabály megmondja melyek azok a területek (oktatás, egészségügy, foglalkoztatás, szociális ellátás, lakhatás, szolgáltatások igénybevétele) ahol diszkrimináció érheti ezeket a személyeket ill. csoportokat.
A romákat érintő leggyakoribb diszkriminációs esetekről a foglalkoztatás területén lehet hallani, mivel itt a legszembetűnőbb és a leghúsbavágóbb a jelenség, ugyanis az ember életében az egyik legfontosabb kérdés hogy van-e munkája, illetve hogy ez a munka milyen minőségű és milyen bérezéssel jár. Sajnos a munkaerőpiacon történő diszkriminációs eseteknek csak kis százalékára derül fény, ennek egyik oka, hogy a sértettek nem ismerik jogaikat, másik pedig a következményektől való félelem. Míg a munkaerőpiacon egyéneket érintő esetekkel találkozunk, addig az oktatás rendszerében a diszkrimináció szegregáció formájában láthatóvá válik, vagyis megjelenik a szegregált iskola, mely Magyarországon létező, kutatások által felderített tény.
Az előző területek mellett fontos még a lakhatással összefüggő hátrányos megkülönböztetés, pedig a szabad költözködés joga alkotmányos alapokon nyugszik. Megesik, hogy a nehéz anyagi helyzetbe kerülő cigány családok a nem jól működő adósságkezelési eljárás után elveszítik lakásukat, ezután kérdésessé válik, hogy ezek az emberek hol szeretnének letelepedni, házat vásárolni, és hogy erre miként reagál az adott település lakossága: esetleg tiltakozással, a cigány családok ellen irányuló aláírásgyűjtéssel. Sajnos volt már példa hasonló jelenségekre.
Probléma adódhat továbbá az egészségügyi ellátás rendszerében is, ugyanis hallani olyan kirívó és felháborító esetekről, amikor a cigány asszonyok külön szülőszobában kerülnek elhelyezésre. Ide tartozó probléma a gyermekvédelem rendszerének működési zavara, az örökbefogadási procedúra kérdései.

A roma munkavállalókat a foglalkoztatás területén sok hátrány éri. Kérem, mondjon konkrét példákat munkaerőpiacon történő diszkriminációra!

Sajnos már a munkaerő felvételénél  megjelenik a diszkrimináció, például amikor a jelentkező személyes elbeszélgetésre megérkezik a vállalathoz, előfordul, hogy a portás felszól telefonon a cég illetékeseinek, hogy roma a jelentkező, ezután pedig szóba sem állnak a munkát keresővel. Probléma, hogy a foglalkoztatási diszkriminációt a munkáltatók nagyon sokszor nyíltan vállalják s ennek semmilyen következménye nincs. Már hallottunk olyan esetről is, amikor munkahelyi leépítések kapcsán merült fel romákkal kapcsolatos hátrányos megkülönböztetés: az elbocsátás érintettjei főként cigányok voltak. Ebben az esetben végül a bíróság elmarasztalta a jogsértő munkáltatót.
A kapott jövedelem összege is vizsgálandó téma lehet, mivel vélelmezhető, hogy ugyanazzal a végzettséggel és szakmai tapasztalattal más-más elbírálás alá esnek cigányok és nem cigányok a fizetés megállapításakor.

Milyen eszközökkel tudnak küzdeni az esélyegyenlőség előmozdítása érdekében? Kérem, mondjon példát a Szociális és Munkaügyi Minisztérium által indított, romákat segítő speciális programokra!

A minisztérium a jogszabályokért felelős, a megfelelő jogszabályi háttér kialakítása a legfontosabb feladata. Szerencsére Magyarországon van esélyegyenlőségi törvény, mely védelme alá vonja (többek közt) a cigány etnikumú népességet. Fontos megemlíteni, hogy hazánkban nagyon jó a jogszabályi háttér, a maga korában már a foglalkoztatási törvény is rendkívül modern volt, s először mondta ki a diszkrimináció problémáját, az esélyegyenlőségi törvény megszületése előtt 12 évvel. Mindez törvényi alapját adhatta volna annak, hogy hazánk egy olyan országgá váljon, melyben a komoly szankciók hatására megtörténhetett volna a jogszabályok betartatása, azonban sajnálatos módon az elmúlt években nem értük el a megalkotott jogszabályok betartatásának elvárható szintjét sem.
Túl a törvények megfogalmazása mellett kormányzati törekvésre született meg a 2007-es Roma Évtized Program s a magyar kormány tavasszal egy új, a témához kapcsolódó stratégiát szeretne elfogadtatni a parlamenttel. Fontos szem előtt tartani, hogy a stratégiák, tervek, programok megalkotása még semmiség, hiszen ezeket a terveket végre kell hajtani és a törvényeket be kell tartatni.

Mit gondol, mennyire sikeresek a cigányokat célzó programok? Mely területeken sikerült pozitív változást elérni az utóbbi időszakban, s hol van szükség további lépésekre?

Szerencsére mára már kimutatható az előrelépés az oktatási szegregáció ügyében iskolai deszegregációs programok indításával, melyeket főként uniós forrásból valósítottunk meg a problémák kezelésére. Szomorú tény azonban hogy a foglalkozatás területén nincs előrelépés, pedig a cigány emberek szeretnének dolgozni. A problémák hatványozottabbak ma, mivel a prosperáló gazdasági helyzetben sem volt túl jó a romák foglalkoztatási aránya, viszont ma még rosszabb a helyzet. Ha a rendszerváltás óta nézzük a foglalkoztatási görbét, akkor láthatjuk, hogy a többségi társadalom tagjainak foglalkoztatása lassan, de folyamatosan nő és egy ívet ír le, míg a cigányok foglalkoztatási helyzete sokkal lassabban növekszik, és jóval a másik görbe alatt helyezkedik el. Ez egy rendkívül veszélyes helyzet s azt mutatja, hogy a rendelkezésre álló eszközeinket sok esetben nem jól használjuk, vagyis hiába „öntjük bele” a forrásokat egyes területekbe, nem látható a változás, nem mutatható ki a helyzet javulása. A 2007-2010-ig tartó programozási időszakban nagyon sok forrás áll a rendelkezésünkre, ezeket a foglalkoztatás területén szeretnénk fölhasználni, hiszen a cigányok szegénységből, nyomorból való kilábalását kizárólag a munka világába való bekapcsolódással lehet elképzelni.
Vannak olyan területek is, ahol sok jó példa áll előttünk, melyeket főleg önkormányzatok valósítottak meg. Ilyen Hódmezővásárhely és Lázár János polgármester példája, ahol minden ellenállással dacolva véghezvittek egy roma telepfelszámolási programot.
Tudomásul kell venni, hogy csak úgy tudunk a társadalom ezen tagjainak valóban segítséget nyújtani, ha következetesen, tűzön-vízen át visszük véghez elképzeléseinket, melyek végül szép eredményeket hozhatnak az érintettek életében és rajtuk keresztül az egész társadalom hasznára válnak.
 
Ön szerint hogyan tud a szakszervezet bekapcsolódni a romákkal kapcsolatos diszkrimináció leküzdésének harcába?

Több területen is el lehet kezdeni a munkát. Például a leépítések kapcsán kérdéses, hogy a vállalkozások belátják-e az esélyegyenlőség szempontjait. Mivel ezeket a leépítési szempontokat minden munkáltatónak be kell küldenie a munkaügyi központokba, vizsgálat tárgyává válhat, hogy betartják-e a kitételeket. Továbbá érdekes kérdés a szakszervezeten belül a cigányok helyzete, melyre akkor derülhet fény, ha az esélyegyenlőségi törvény alapján esélyegyenlőségi terv készítése történik meg. Ez kezdődhet egy kérdőíves felméréssel, így különböző kérdések megválaszolása alapján derülhet ki, hogy a munkavállalók között milyen a nemek aránya, milyen nemzetiségűek a dolgozók, kik élnek fogyatékossággal s kiderülne az is, hogy ezeknek a munkavállalói csoportoknak milyen a helyzetük munkahelyükön. Továbbá elképzelhető olyan törekvés, amikor az előnyben részesítés valósulna meg pl. tisztségviselők jelölésekor, vagy amikor tanfolyamokra, képzésekre íratnak be roma szakszervezeti tagokat. Meg kell találni azokat a pontokat, ahol a hátrányos helyzetűek kapnának bizonyos plusz segítséget.
Az egymással való törődés, a másikra való odafigyelés mindennapjainkban is megvalósulhat munkahelyünkön. Például vannak olyan esetek, amikor már sikerült kiharcolni plusz engedményeket a munkáltatótól, viszont ezeket nem minden munkavállaló képes egyenlő arányban igénybe venni, mert például akinek gyereke van, nem biztos, hogy részt tud venni egy közösségi programon adott időpontban. Törekedni kell arra, hogy minden dolgozó egyenlően részesüljön a neki is járó szolgáltatásokban.
Sok olyan probléma van ma hazánkban melynek felszámolása nem olyan bonyolult, mint amilyennek látszik, csak rengeteg odafigyelést igényel. Ezeknek megoldásába tud bekapcsolódni szakszervezet, vagyis rengeteg érdekes és izgalmas feladat áll előtte, melyekhez ezennel sok sikert kívánok!

Minorics Melinda