A szocik már a spázjban vannak -– avagy a báránybőrbe bújt ordas esete

Közmunkások szakszervezete alakult Magyarországon, 5 forintos tagdíjjal, és a legnagyobb ellenzéki párt parlamenti képviselőinek vezetésével. A párt társelnöke Nyakó István szocialista országgyűlési képviselő. A szakszervezet bejegyzett székhelye az MSZOSZ székháza, megszűnése esetén a szakszervezeti vagyont szintén az MSZOSZ örökli.

A szocik már a spázjban vannak -– avagy a báránybőrbe bújt ordas esete

Nyakó István alig két éve, még a kormányzó Szocialista Párt szóvivőjeként ekézte a szakszervezeteket, amelyek szerinte politikai indíttatásból támadták a kormányt. Akkor ezt elfogadhatatlannak gondolta. Milyen fura az élet, hogy aztán a választók, akikkel lenyelették a keserű pirulákat, akiknek csökkent a bére, megszűnt a munkahelye, akiket például szegénységi alapon részben rosszabb egészségbiztosítási rendszerbe löktek volna, úgy döntöttek, nem kérnek ebből a kormányból. Választások jöttek, ellenzékbe kerültek.

Ma már a szocialista párttagság nem olyan vonzó, nem lehet vele embereket a választási urnák elé cipelni. Kellett egy trójai faló. Fogták hát, és alakítottak egy szakszervezetet maguknak. Ami nyolc éven át olyan visszataszító és elfogadhatatlan volt számukra, az most egyszerre jó ötletnek tűnt. Akik éhsége és bére mit sem számított egykor, azok most az ő embereik. Kár, hogy ilyen rövid a politikai emlékezet...

Nyakó István szerint "a résztvevőket becsapják, amikor elhallgatják előlük, hogy amit a radikális jobboldalon éhséglázadásnak próbálnak beállítani, az egyszerűen Orbán Viktor hatalmi harca új köntösbe bújtatva".
2007. november 18.

Most tehát tényleg megvalósult az, amivel a LIGA Szakszervezeteket annak idején csak vádolták: egy szakszervezet deklaráltan politikai pártként funkcionálva támadja a kormányt.

A helyzetet az teszi még súlyosabbá, hogy ehhez partnert találtak az országos szakszervezeti mozgalomban, nevezetesen az MSZOSZ-t.

Kibújt tehát a szög a zsákból. Megszámlálhatatlanul sokan kérték számon már a magyar szakszervezeti konföderációkon, hogy miért nem egyesítik erejüket a széthúzás helyett. A hat konföderáció közül eddig a LIGA Szakszervezetek volt mindig a húzóerő, amely azt szorgalmazta, hogy a konföderációk közelítsenek egymáshoz, hozzanak létre egy ernyőszervezetet legalább. A megbeszélések mindig egy ponton buktak el eddig - legutóbb tavaly májusban. A kritikus pont a LIGA Szakszervezetek azon megkötése volt, hogy a szakszervezeteknek függetleneknek kell lenniük a pártoktól, hiszen tapasztalatból is tudjuk, hogy amelyik párt kormányra kerül, elfelejti a munkavállalókat, és saját érdekeit követve kormányoz. A szakszervezeteknek viszont kormányoktól függetlenül, mindig a munkavállalók érdekeit kell képviselniük. Ma már tudjuk, amit akkor is sejtettünk: egyes konföderációk olyan mélyen kötődnek a Magyar Szocialista Párthoz, hogy soha el nem engednék egymás kezét. Ha csak az elmúlt 12 évre gondolunk, egyetlen konföderációról mondható csak el, hogy rendre sztrájkokat és országos demonstrációkat hirdetett az aktuális kormányok munkavállaló-ellenes intézkedései ellen. Ezért a LIGA Szakszervezetek hol vörösnek, hogy narancsnak volt kikiáltva, az aktuális ellenzék színe szerint.

Nem mondható el ugyanez az MSZOSZ-ről, amelyről SZOT-ból való átalakulása óta tudjuk, hogy az MSZP fegyverhordozója. És nem mondható el ez a Közmunkások szakszervezetéről sem, amely teljesen egyértelműen az MSZP fiókszervezete. Nagy kár, mert a közmunkások érdekeit valóban meg kellene védeni, csak nem azoknak, akik kormányzásuk során ugyanúgy lesajnálták őket, mint a jelenlegi kormány teszi.

A szakszervezeteknek végleg szakítaniuk kell a pártokkal. Nem lehet kettős játékot játszani tovább, a társadalom végleg kiábrándult az egymást váltó pártokból, akik ellenzékben alig győzik túllicitálni egymást a munkavállalók szavazataiért, kormányon pedig nem győzik sikerként kommunikálni a munkavállalókat megnyomorító intézkedéseiket.

A LIGA Szakszervezetek ezért felszólítja az MSZOSZ-t, hogy határolódjon el a Közmunkások szakszervezetétől, az MSZP-t pedig, hogy ne bújjon szakszervezeti báránybőrbe, hanem nyíltan vállalja önmagát, és mielőtt az éhező munkavállalók menetének élére állna, olvasgassa vissza saját nyilatkozatait és törvényeit, mondjuk csak a 2007-2010-es évekből.