Lesznek-e uniós források szociális célokra?

Andriana Sukova az Európai Szociális Alap+ Bizottság elnöke bevezetőjében az Európai Unió rövidtávú feladatairól beszélt. Ilyen a megélhetési válság kezelése, a munkaerőhiány, az öregedő társadalom és a zöld átállás miatti szociális feszültségek. Elmondta, 2026-ban az Európai Bizottság bemutatja az első átfogó Szegénység Elleni Stratégiát. Továbbá a szakmák elismerésének egyszerűsítése is fontos cél. Említette a szociális kohéziós kezdeményezéseket, mint a szociális beruházási csomag, a hátrányos helyzetű munkavállalók számára létrejött ALMA programot, és hogy a Helyreállítási Alap felhasználása során a tagállamoknak bizonyítaniuk kellett, hogy a pénz egy részét kifejezetten a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére fordították.

Penelope Papavasilliou, a vendéglátó ciprusi kormányzat részéről kiemelte, a szociális befektetések fontosak az EU jövője szempontjából, mert ezek az eszközök kezelhetik a digitális átmenet és demográfia kihívásait. Elmondta, a ciprusi elnökség célja, hogy szociálisan erős és versenyképes legyen az Európai Unió, és erősödjön a szociális kohézió. A mostani tanácskozáson is hangsúlyos kérdésről, a Többéves Pénzügyi Keret bevezetéséről előre bocsátotta: az előterjesztés nem csak arról szól, hogyan osztja el a pénzeket az EU, hanem arról is szól, hogyan határozza meg magát a globális világban.  

Hogyan számoljuk a szociális koefficienst? 

A következő időszak pénzügyi tervezése gyökeres változást vetít előre a költségvetésből elkölthető források tekintetében. Míg jelenleg különböző alapok vannak, világosan meghatározott célokkal, a jövőben az alapokat összevonnák, például az Európai Szociális Alapot is, és különböző előírásokkal biztosítanák, hogy a tagállamok szociális célokra is költsenek. Erről Ruth Paserman a Programmegvalósítási Igazgatóság elnöke és Federico Lucidi szintén a Bizottság Foglalkoztatási, Befogadás- és Szociálisügyi munkatársa beszélt.

Az előadásukból kiderült, hogy jelenleg a költségvetés és a programok középtávú értékelése folyik, hogyan teljesítettek például a védelmi kiadásokra, dekarbonizációra, a szociális kérdésekre, a szegénységre, a gyermekszegénységre vonatkozó célkitűzések. Elmondták, a Többéves Támogatási Keret átalakításáról novemberben várható döntés, jelenleg ahhoz a „tárgyalási doboz”-hoz tartoznak, amiről az Európai Tanács résztvevői döntenek majd. Az Európai Szociális Alappal kapcsolatban a tagállamok továbbra is benyújthatnak javaslatokat, ennek alapján a Bizottság júniusban egy úgynevezett „általános megközelítést” dolgoz ki.

Ha a javaslat életbe lép – a jelenlegi változat szerint a tagállamok megkapják a részüket, amelyet szabadon – vagyis sokkal rugalmasabban – oszthatnak fel. A szabály az, hogy az összeg 14 százalékát szociális kiadásokra kell fordítaniuk. Ezt úgy számolják, hogy például a mezőgazdasági és halászat támogatások szociális része (szociális koefficiense) 0%, de ha már lakhatási és infrastruktúra programot valósít meg egy tagállam, ennek 40 %-es szociális hozzájárulást tulajdoníthat, hiszen – ha részlegesen is – ennek a programnak van szociális hatása. Ha oktatási programot szervez, akkor ezt 100 %-osan beszámíthatja a szociális költéseibe. Tehát ha a szociális politika elsődleges tevékenység, ez 100 %-osan számít bele, ha házépítés, iskolák, kórházak, infrastruktúra, egészségügy fejlesztés, kultúra, sport az elsődleges cél, akkor 40 %-osan. Így kell kijönni a rendelkezésre álló pénz 14 százalékának, amelyet mindenképpen szociális célokra kell költeni.

A szakszervezetek nem túl lelkesek ettől a javaslatoktól, mint megfogalmazták, felmerül a veszély, hogy a befektetések felemésztik a szociális célokat. Elhangzott, félő, hogy például a gyermekeknek biztosított iskolatej – amely elsősorban a gazdákat támogatja – szociális költésnek minősül, illetve hogy vagy az út és kórházépítés lefedi a szociális célokra fordítható összegeket. 

Loris Di Pietrantonio, Költségvetési Tervezés Igazgatóságtól elmondta, a szociális partnerek kapacitásépítésének támogatása – különösen azokban az országokban, amelyek az Európai Szemeszter keretében meg lettek nevezve – ilyen Magyarország is – kötelező elem marad a következő költségvetésekben is. A tervek szerint a következő időszakban a szociális partnereknek 489 millió eurót, a civil társadalomnak 616 milliót terveztek, mint minimálisan adható összeget. Továbbá a következő többéves MFF keret elköltésének előírásában szerepel az is, hogy minden programról a szociális partnerekkel közösen kell dönteni, vagyis, a tervezés, a megvalósítás és az értékelés fázisaiba is be kell vonni őket. Ahogy Monaco Marina, az Európai Szakszervezeti Szövetség képviselője kifejezte, a szociális dialóg a társadalmi béke eszköze, illetve a demokrácia fejlesztésének is az eszköze.  

Személyre szabott tanácsadás és képzés 

A jó tapasztalatok megosztása kertében Socrates Melis és Anna Michael a ciprusi KEAEED projektet mutatta be. A nicosiai projekt, amelynek teljes neve: „Információs és Képzési Központ a Foglalkoztatás és a Vállalkozói Tevékenység Megerősítésére” illeszkedik az EU Union of Skills kezdeményezésébe, valójában egy gyakorlati megvalósítása az Európai Unió készségfejlesztési céljainak – emellett ténylegesen segítheti a helyi munkaerőpiacot. A projekt helyszínét a résztvevők már az előző napi szakmai kiránduláson láthatták, most a hátteret lehetett megtudni, hogy mi mindent tesznek meg a társadalmi kirekesztés felszámolásáért a projekt megvalósítói. A központ nem csak az álláskeresőknek, de a kezdő vállalkozókat (start-upokat) fontos információkat nyújt. személyre szabott tanácsadással, karriertervezéssel, önéletrajz-írással, és az állásinterjúkra történő felkészítéssel. Külön programjaik vannak aspelger- autizmus-, és egyéb hátrányokkal élőknek, kapcsolatot tartanak fenn a ciprusi Állami Foglalkoztatási Szolgálattal és a magánszektorral, illetve segítik a munkavállalókat abban, hogy a megszerzett tanúsítványaik (mikrotanúsítványok) az EU-ban máshol is érvényesek legyenek.

Carmen Perez Ramirez az EU Nemi Egyenlőség Stratégiáját 2026 - 2030 mutatta be. Elmondta, a korábbi időszak a jogalkotásról szólt (pl. a bértranszparencia irányelv), a 2026-ban induló új ciklus a gyakorlati érvényesítésre és a technológiai igazságosságra helyezi a hangsúlyt. A stratégia 2030-ra a nemek közötti bérszakadékot az EU-ban 5% alá szorítaná. A tagállamoknak 2026-tól szankciókat kell alkalmazniuk azokkal a cégekkel szemben, amelyek a nők és férfiak egyenlő munkáért egyenlő bért elvét megsértik. Továbbá az EU forrásokat ad a tartós ápolási rendszerekbe, hogy a nők válláról levegyék a „láthatatlan munka” terhét, lehetővé téve a teljes munkaidős foglalkoztatást.

A stratégia számon kéri a tőzsdén jegyzett társaságok vezetőtestületeinek nemi egyensúlyát, 2026 közepéig a nagyvállalatoknak biztosítaniuk kell, hogy a nem ügyvezető igazgatói posztok legalább 40%-át a nők töltsék be. Továbbá ösztönzőket terveznek, hogy a nemzeti parlamentek és a döntéshozó testületek is közelítsenek a paritáshoz. Az EU csatlakozott az Isztambuli Egyezményhez, pl. egységes bűncselekményi kategóriákat dolgoz ki, valamint egyetlen, az egész EU-ban hívható segélyhívó számot és támogatási hálózatot biztosít a bajba jutott áldozatoknak. Végül, a 2028-as új uniós költségvetés tervezésekor a tagállamoknak minden kiadási tételnél igazolni kell, hogyan szolgálja az a nemek közötti egyenlőséget.

Ruth Paserman az úgynevezett Társadalmi Innovációs Kezdeményezések új meghatározásáról beszélt. Ezek újszerű megoldásokat mutató társadalmi programok.  Ezek célja, hogy végső soron a foglalkoztatás növeléséhez járuljanak hozzá. A megvalósult programok átültetése más országokba (upscaling) a jelenlegi fókusz, amelyek a foglalkoztatás, oktatás, készségfejlesztés és a kirekesztés elleni küzdelem területén születtek. Fontos szerepet játszanak a Nemzeti Társadalmi Innovációs Kompetenciaközpontok, amelyek szakmai támogatást adnak valamint összekötik az oktatási szereplőket, a civil szervezeteket és a befektetőket. A 2026-os munkaprogramok kiemelten kezelik azokat a kezdeményezéseket, amelyek segítik a fogyatékkal élők munkába állását vagy új platformokat teremtenek a polgárok bevonására a helyi döntéshozatalba.

Ruth Paserman ezt követően a Szociális Gazdaságokra vonatkozó Cselekvési Tervekről beszélt. Elmondta, az EU Szociális Gazdasági Cselekvési terv (Social Economy Action Plan - SEAP) célja, hogy a szociális gazdaság a gazdaság része legyen. Azért is fontos ez, mert Európában a szektor több mint 13 millió embert foglalkoztat (a munkaerőpiac kb. 6,3%-át). Cselekvési tervet eddig 21 tagállam dolgozott ki (Magyarország még adós ezzel), és ezek közül 12 a jogi szabályozását is módosította. Az akcióterv támogatja a szövetkezeteket, a kölcsönös biztosító pénztárakat, a közérdekű tevékenységet végző alapítványokat és egyesületeket és a szociális vállalkozásokat. A Cselekvési Tervek megteremtik a megfelelő keretfeltételeket az adózás, az állami támogatások terén, illetve a finanszírozási szabályokat fektetnek le. Fontos elemük a készségfejlesztés, és az információk átadása.

Végül Biliana Sirakova, a Bizottság Oktatási-, Kulturális- és Sport Főosztálya munkatársa az Intergenerációs Méltányosság Stratégiája dokumentumot mutatta be, amely alapja, hogy egyik generáció jóléte sem épülhet egy másik generáció kizsákmányolására, vagyis nem lehet lerombolni a fiatalok jövőjét (környezetszennyezéssel, visszafizethetetlen adósságok rájuk hagyásával) és tiszteletben kell tartani az idősebb generációt.

Kozák László