MOSZ: Szemléletváltásra és jogbiztonságra van szükség az egészségügyben

A Magyar Orvosok Szakszervezete kifejtette, az egészségügyi reformprogram elmaradása következményeként több, régóta ismert strukturális gond maradt megoldatlan: az egészségügy alulfinanszírozottsága, az életpályamodellek hiánya, a kiszámítható jogi környezet hiánya, valamint a nem kellően motiváló munkakörülmények és ösztönzőrendszerek. Komoly problémát jelent a szakma elöregedése, a regionális egyenlőtlenségek fennmaradása, valamint a szociális és krónikus ellátási feladatok rendezetlensége is.

A szakszervezet a Tisza Párt programjának egyes elemeit kedvezően értékeli, különösen az önálló egészségügyi minisztérium létrehozásának szándékát, amely szerintük nagyobb szakmai fókuszt biztosíthat az ágazatnak. Üdvözlik továbbá a forrásnövelés tervét, a transzparencia erősítését, az orvosi szakmai autonómia helyreállítására irányuló törekvéseket, valamint egyes konkrét intézkedéseket, például a biometrikus megfigyelési rendszerek megszüntetését. Hangsúlyozták azt is, hogy részletes szakpolitikai egyeztetés hiányában a program teljes körű értékelése még korlátozott.

Az orvoshiány csökkentését rövid távon nem tartják reálisnak: álláspontjuk szerint ez nem oldható meg egyetlen kormányzati ciklus alatt. Úgy vélik, hogy a tervezett intézkedések, amennyiben kiegészülnek folyamatos szakmai párbeszéddel, alkalmasak lehetnek a rendszer további romlásának megállítására. Az orvosi munkakörülmények javulását is ettől teszik függővé, külön kiemelve a jogbiztonság erősítésének szükségességét, például az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény egyes korlátozó elemeinek felülvizsgálatát, valamint egy átláthatóbb bér- és munkaügyi rendszer kialakítását.

Hiányosságként elsősorban az orvosi bérek korrekciójának kérdését emelték ki. Bár elismerik a korábbi béremelések jelentőségét, rámutattak, hogy az infláció különösen az ügyeleti díjak és a pályakezdő orvosok jövedelme esetében erodálta a rendszer értékét. A szakszervezet szerint a jelenlegi díjazás egyes elemei már nem követik a piaci viszonyokat, miközben a terhelés folyamatosan növekszik.

Az új egészségügyi kormányzattól elsősorban szemléletváltást várnak: az eddigi konfliktusos viszony helyett partneri együttműködést és rendszeres, érdemi szakmai egyeztetéseket. Fontosnak tartják olyan fórumok létrehozását, ahol a szakmai és érdekképviseleti szervezetek valódi döntéselőkészítő szerepet kaphatnak. Hangsúlyozták a szakszervezeti jogok helyreállításának szükségességét és azt is, hogy a már kidolgozott szakmai javaslatok megfelelő alapot adhatnak a további közös munkához.

Szakmai állásfoglalásukat elsősorban a védőnői szolgálat működésének tapasztalataira alapozzák, és más egészségügyi területek értékelésében nem kívánnak állást foglalni. A magyar egészségügy egyik legfontosabb problémájaként az alapellátás strukturális egyensúlytalanságát és a védőnői szolgálat alulértékeltségét emelték ki.

Bár a védőnői rendszer megjelenik szakmai koncepciókban, rendszerszintű jelentősége szerintük nincs kellően hangsúlyozva, ami különösen problémás egy olyan rendszerben, ahol a prevenció és a közösségi alapú gondozás kulcsszerepet játszhatna.

Problémaként jelölték még meg a szerepek és kompetenciák tisztázatlanságát, valamint azt is, hogy az alapellátás egyes elemei nem egyenrangúként jelennek meg.

Általános szakmai szempontból kiemelték: elengedhetetlen a prevenció és a közösségi egészségügyi ellátás megerősítése, az alapellátás stabilitásának növelése, valamint az egészségügyi szakdolgozók megbecsülésének javítása. Ezeket olyan alapelveknek tartják, amelyek hosszú távon bármely egészségügyi rendszer működőképességének kulcsát jelentik. A jövőre nézve nyitottságukat jelezték a szakmai egyeztetésekre, és hangsúlyozták, hogy a védőnői szolgálat tapasztalataival kész hozzájárulni egy olyan rendszer kialakításához, amelyben a prevenció valódi súllyal jelenik meg.

penzcentrum.hu